A meditáció felszabadít

Posted by on 2013/01/22 in Személyes | 2 hozzászólás

Érdemes végignézni a következő, mindössze 11 perces filmet. A történet elképesztő, a hatása döbbenetes.

A lefokozott, öntudatlan, éberség nélküli létezés egyebek mellett azt jelenti, hogy ki vagyunk szolgáltatva mindenféle manipulációknak. A film viszonylag ártatlan manipulációt mutat be, hiszen csak több fogyasztásra serkenti az áldozatokat, de az már kevésbé ártatlan, amikor ez az eszköz politikusok kezében van (márpedig ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy a politikusok is alkalmazzák, mégpedig nagyon tudatosan az emberek manipulációját, marketinges guruk, és média tanácsadók hada segíti ebben őket).

Gondolj bele, másodpercenként sok millió bitnyi információ ér bennünket, aminek csak a nagyon kis töredékét vagyunk képesek feldolgozni, mindössze legfeljebb 2-3 százalékát. A többi a tudattalan sűrű sötétségébe hullik, ami persze nem azt jelenti, hogy megsemmisül. Nem szűnik meg, csak a tudat fénypásztája nem ér el oda. De attól még van, és főképpen kifejti a hatását.

A vipassana meditációban mit teszünk? A tudatot egyetlen pontra, pontosabban egy területre fókuszáljuk, ezáltal – bármilyen paradox – kitágul a tudatunk. Vagyis növeljük az éberségünket, a tudatosságunkat. Mire törekszünk akkor, amikor gyakoroljuk a vipassana meditációt? Arra, hogy a valóságot olyannak lássuk, amilyen, nem pedig olyannak lássuk, amilyennek mi szeretnénk, hogy legyen.

A valóságot persze senki nem látja a maga mivoltában, többé-kevésbé mindannyian eltérünk tőle. És itt a többé-kevésbén van a hangsúly. Minél távolabb vagyunk a valóságtól, annál jobban el vagyunk tévelyedve, annál betegebbek és boldogtalanabbak vagyunk, és fordítva, minél tisztábban látjuk a valóságot, annál kiegyensúlyozottabbak, boldogobbak vagyunk. Tehát a valóságtól való minél nagyobb mérvű eltévelyedés megbetegít, az eltévelyedés mértéke egyúttal a patológia mértéke is. Pl. egy paranoiás ember nem valóságos üldözőkkel viaskodik, hanem saját téves képzeteivel… A pszichoterápiának éppen az a célja, hogy az eltévedt embert visszavezesse a valóságba (többé-kevésbé a valóságba), hogy ezáltal megszűnjön a patológiája, és újból képes legyen többé-kevésbé normális emberi életet élni, vagyis önmagát ellátni, dolgozni, képes legyen párkapcsolatra, gyermeknevelésre… Minél eltévelyedettebb valaki, azaz minél messzebb került a valóságtól, vagyis minél patológikusabb, annál inkább az életnek éppen ezek a legfontosabb elemei, vagyis az önellátás, munka, párkapcsolat, gyermeknevelés sérülnek, illetve nem működnek. (Ennek megfelelően nagyon beteg az a társadalom, ahol a háztartások, illetve családok 60 százaléka vagy szingli, vagy egyszülős család.)

A vipassana meditációnak ugyan nem elsődleges célja, nem fő szempontja, hogy ne lehessen bennünket manipulálni, ugyanakkor azzal, hogy a meditáció gyakorlásával növeljük az éberségünket, ezzel egyúttal egyre kevésbé leszünk kiszolgáltatottak a különböző manipulációknak.

Minél tisztábban látjuk a valóságot, annál inkább jelen vagyunk, és minél kevésbé látjuk a valóságot (vagy, ami ugyanaz, minél kevésbé vagyunk hajlandóak látni, meglátni a valóságot), annál kevésbé vagyunk jelen. A múlt sérelmein rágódunk és/vagy rettegünk a jövőtől, de nem vagyunk jelen az itt és mostban.

A vipassana meditációban azzal, hogy figyelmünket egy éppen most zajló (fizikai, vagy mentális) jelenség megfigyelésére fókuszáljuk, és címkézzük (amivel magát a fókuszálást segítjük elő) a jelenbe, az itt és mostba való megérkezést célozzuk meg, segítjük elő, illetve gyakoroljuk. Valójában nincs hova megérkezni, hiszen mindig is itt vagy a mostban, nem is lehetsz máshol, ám a tudatod ezt másképpen gondolja és másképpen látja. Miért? Mert elsötétedett, mert tudatlanságban szenved. A tudatlanságot, a sötétséget kell megszüntetni. Minél inkább oszlik a sötétség, annál inkább látod a valóságot, vagyis a jelent (A Jelent), az Itt és Mostot, hogy soha nem is voltál máshol. Ez a felébredés, a megvilágosodás, nirvana, mennyország, Isten országa (ami bennetek van!).  Minél jobban jelen vagy, annál kiteljesedettebb, boldogabb vagy, és jelenléted annál boldogítóbb lesz másoknak is.

Más oldalról nézve ugyanezt: tudatod minél inkább elhomályosodott, tudatlanabb (a súlyos patológiától a hétköznapi homályosságig), annál inkább tévelyegsz, elveszett vagy, nem vagy jelen (rémképek, démonok marcangolják a lelkedet, vagy csak a múlt sérelmein rágódsz, és a jövőtől rettegsz), annál inkább boldogtalanabb vagy. És minél inkább oszlik a sötétség, annál inkább megérkezel a jelenbe, önmagad centrumába, a teljességbe, és annál inkább boldogabb vagy. Pokol és/vagy menny. E kettőben zajlik az életünk.

A valóság boldoggá tesz, a meditáció felszabadít.

2 hozzászólás

  1. Fantasztikusan érdekes a videó és a blog is, az általa közvetített információ is! Remélem, egyszer rájövünk, mennyire fontos, hogy mit fogadunk be az elménkbe. Köszönöm 🙂

    • Kedves Tünde!
      Örülök, hogy tetszett a blogom és a benne lévő videó. Nem olyan egyszerű ügy az, hogy mit fogadunk be és mit nem. Kizárni nem lehet a dolgokat, az információkat. Ha megpróbálod kizárni, azzal csak a tudattalanba küldöd őket, ahol vígan kifejtik hatásukat. Egyedül arra van mód, hogy tudatosítsuk őket. Ha ez sikerül, akkor már nem tudnak ártani (manipulálni…) nekünk. Tehát csak előre van út, a tudatosítás irányába. Ez a vipassana meditáció útja.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

;