Vipassana meditáció

Vipassana meditáció: csak könnyedén (1)

Posted by on 2013/04/30 in Vipassana meditáció | 0 comments

“Mondd Mester, mit tegyek, hogy megvilágosodjak? Semmit. Azt hogyan kell tenni? Csak könnyedén.” Zen történet Ha van egy nagy tavad tele tiszta vízzel, zöld környezeted lesz, amiből a körülötted lévő emberek táplálkozhatnak. Az elme valami olyan, mint a tiszta víz és a tó a fizikai test. Képzeld el, egyszer csak  el kezd szivárogni a víz a tóból, és végül a tó kiszárad. A tóban élő állatok és növények elpusztulnak. A zöld környezet nem létezne többé, az emberek pedig nem táplálkozhatnak belőle. Az a szó, hogy szivárgás, azt sugallja, hogy a víz elfolyik anélkül, hogy tudatában lennél. Nem veszed észre, ahogy azt sem, hogy a szivárgást meg kell szüntetni. Éppen így, napközben, mindenféle gondolkodási szándék nélkül, a gondolatok csak jönnek-mennek az elménkbe és pazarolják a mentális energiánkat. Kimerültek leszünk 20-30 perces elmerült elkalandozó gondolkodás után. Mit teszel ilyenkor? Elnyomod a gondolatokat és felsóhajtasz, ami a fáradtság jele. Néha még aludni sem tudsz, mert a szellemi energiád elszivárog. A munkahelyen levő frusztráció, a nyugtalanság is ilyen szivárgás, amelynek során elszivárog és kárba vész a mentális energiád, miközben az egésznek egyáltalán nem vagy tudatában, hiszen ez egy lyuk, amin elszivárognak a gondolataid, és velük együtt az energiád. Az aggódás szivárgás Ha aggódás vagy félelem van egy emberben, akkor az aggódás, mint egy lyukon keresztül, elszivárogtatja az energiát, és az adott személy kimerült lesz. Ez hatással van a fizikai egészségre is. Fontos tehát, hogy megállítsuk a mentális erő szivárgását. Tegyük fel, a munkahelyen találkozol valakivel, aki nagyon arrogánsan viselkedik. Lehet egy kolléga, vagy egy ügyfél. Tegyük fel, hogy nyugtalanná válsz, és ez elveszi a mentális energiát. Azon a napon, amikor nyugtalanságot érzel, sokkal fáradtabbnak érzed magad, mint más napokon. Ez nem feltétlenül a munka mennyisége miatt van, hanem az idegesség miatt, amit a munkahelyen tapasztaltál. Mondjuk, hogy ez naponta megtörténik. Egy hét múlva, miután hazaérsz, könnyen elveszted a türelmed. Aztán elkezdesz másokat hibáztatni, néha a családodat, apró problémák miatt. Elkezdesz veszekedni, elkezded elveszíteni a képességed arra, hogy hálás legyél azért, amit a családod tesz érted. Így a családod elkezd szenvedni melletted. Ha valaki ideges egy teremben – nem depressziós, csak pusztán ideges, feszült – akkor abban a teremben az emberek már nem igazán tudnak mosolyogni. A mentális energia ilyenfajta hatással van a társadalomra, kezdve a családoddal és a barátaiddal. Ezért fontos tudni, hogyan működik az elménk, miért érzünk nyugtalanságot, frusztrációt, boldogtalanságot, és természetesen miért érzünk boldogságot is. Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, meditálunk. Amikor felfedezzük a saját nyugtalanságunkat, frusztrációnkat, csalódottságunkat, ellenállásunkat, mérgünket, közelebbről meg kell vizsgálni, sőt, meg kell próbálni elfogadni őket. Ez vezet el bennünket a megértésükhöz. A következő részben a Négy Nemes Igazság elfogadásáról fogok...

Read More

Meditáció, információtechnológia, globális tudat

Posted by on 2013/04/07 in Vipassana meditáció | 0 comments

Tízezer hasonló gondolkodású ember, ha egyszerre meditál egy időpontban, akkor azzal az egész Földre hatással van. Dalai Láma  A vipassana meditációt évezredeken át kizárólag buddhista kolostorokban gyakorolták Dél-Kelet Ázsiában, a külvilágtól elzártan. Az utóbbi évtizedekben azonban kilépett a kolostorok falai közül, és elindult világhódító útjára. Ennek során eljutott hozzánk nyugatra, Európába és Amerikába, ahol találkozott a nyugati technikával. A félénk ismerkedés jelenleg még tart. Két teljesen különböző gondolkodásmód, szellemiség és kultúra találkozása zajlik itt. Egymás nyelvét nem beszélik, a nyugati technika lekezeli a meditációt, nem érti és nem tud vele mit kezdeni, az ázsiai meditáció pedig egyelőre nagyon idegenként mozog ebben a számára érthetetlen és furcsa világban, a kolostorok csendjéhez volt szokva – eddig. Ég és föld, mondhatnánk, de hát új minőség létrejötténél ilyen ellentétek feszülnek egymásnak. A kettő házasságából egy magasabb szintű, az egész emberiséget megváltoztató új globális tudat jöhet létre. Akik rendszeresen eljárnak az Első Vipassana Meditációs Központba, arról számolnak be, hogy a közösségben való meditálás egészen más, mint amikor az ember otthon a szobája magányában egyedül gyakorol. Az energiák összeadódnak, a meditálók egymást támogatják, tudatuk összeér. Ha pedig sok ezer ember egyszerre meditál, képes pozitív hatást gyakorolni a Földre. Ttízezer hasonló gondolkodású ember, ha egyszerre meditál egy időpontban, akkor azzal az egész Földre hatással van. A gondolatok, amelyeket gondolsz, rezgések és rezgéseket bocsátanak ki, amit átvesz a külvilág, amit átvesz és rezonál rá a másik ember. A valóságot a gondolatainkkal teremtjük, ezért nagyon nem mindegy, hogy mi jár a fejedben. A pozitív, jó gondolatok éppúgy alakítják a világot, mint a negatív, rossz gondolatok. Ha sokan gondolnak jó dolgokat egyszerre (meditálnak, vagy imádkoznak), akkor az észlelhető pozitív változásokat hoz létre a világban. A világhírű Masaru Emoto japán kutató meggyőzően bizonyítja mindezt kísérleteivel. Álljon itt egyetlen példa Emototól: japánban egy elszennyeződött víztározót körbevett mindössze száz! ember, és másfél órán keresztül meditáltak. Az elszennyeződött tó megtisztult. (A Víz üzenete című Emotoról szóló ismeretterjesztő filmet itt tudod megnézni!) Ismeretes az is, hogy azon a környéken, ahol rendszeresen meditálnak, csökken a bűnözés. Don Tapscott amerikai futurológusnak az internet emberi tudatra gyakorolt hatásáról a TED Akadémián megtartott előadása főleg a záró gondolata miatt izgalmas: „Mi lenne, ha képesek lennénk összekapcsolódni a világban a levegő és az üveg hatalmas hálózatai segítségével? Túl tudunk-e lépni az információ szimpla megosztásán? Meg tudjuk-e osztani egymással az intelligenciánkat? Létre tudunk-e hozni valamiféle kollektív intelligenciát, ami túlmutat az egyénen, a csoporton és a csapaton? Létre tudunk-e hozni valamiféle tudatosságot globális szinten? Nos, ha sikerülne, neki tudnánk látni néhány igazán komoly probléma megoldásának. Ahogy erre ránézek, reménykedni kezdek, hogy talán ez a kisebb, hálózatos, nyitott világ, amit a gyerekeinkre hagyunk, lehet, hogy jobb világ lesz, és hogy a hálózati intelligencia új kora egy beteljesített ígéret, és a sikeresen elkerült veszélyek kora lesz. Fogjunk hozzá!” Nos, nagyon úgy fest, hogy az archaikus gondolkodásmód (meditáció, ima) és a modern információtechnológia egy irányba tart, és előbb-utóbb összeér. Mindkettő a globális tudat kialakulása-kialakítása irányába tör, a kettő házasságával pedig képes lesz hamarosan megvalósulni....

Read More

Tesla, Einstein és a zen buddhista koan

Posted by on 2013/04/04 in Vipassana meditáció | 0 comments

Nézzük meg a következő, mindössze hat perces TED előadást Anton Tesláról, a száz évvel ezelőtt élt feltalálóról! Tesláról már volt alkalmunk írni ezen az oldalon, de most újra visszatérünk hozzá egy rövid jegyzet erejéig.  A mellékelt előadásban elhangzik egy rendkívül érdekes adat, ami miatt visszatérünk Teslára, nevezetesen az, hogy Ő képes volt a nagyon bonyolult, meglehetősen anyagigényes és drága kísérleteit fejben lejátszani. A zsenialitása ebben a képességében rejlett. Hasonlót lehet elmondani Einsteinről is. A felesége mesélte, hogy Einstein az új ötleteit, gondolatait felfirkantotta egy, a keze ügyébe eső kis papírfecnire, és aztán fejben játszott velük. A bonyolult képleteket, a hipotézis matematikai hátterét fejben képes volt végigszámolni. Vagy ott van például Neumann János, akinek a munkássága nélkül nem lenne ma számítógép, számítástechnika és mindaz, ami ezzel jár. Neumann elképesztő fejszámoló képességével már gyerekkorában kitűnt. Képes volt hihetetlen hosszú számokkal bármilyen műveletet fejben elvégezni. A nemzetközi sakkmesterek állandóan sakkfeladványokon és lépéskombinációkon járatják az elméjüket. Lékó Péter nemzetközi nagymester például az érettségi után azért nem ment egyetemre, mert nem volt rá ideje, mint ahogyan autóvezetői engedélye sincsen, mert ennek a megszerzésére sem volt még ideje, annyira lefoglalja minden percét a sakk. A párválasztást is röviden oldotta meg, az edzőjének a lányát vette feleségül, így ezzel sem bíbelődött hosszasan, a továbbiakban már csak a sakkra koncentrálhatott. A tudomány és a technika története tele van hasonló képességű és kaliberű emberekkel, akik képesek voltak uralni, kontrollálni a gondolataikat, és nem a gondolatok uralták őket. Képesek voltak a gondolataikat megszelídíteni és munkára fogni, egy-egy adott probléma megoldására. Mi a vipassana meditáció gyakorlásakor arra törekszünk, hogy a betöretlen vad csikóként száguldozó gondolatainkat betörjük, megszelídítsük. Rákényszerítsük őket, hogy telepedjenek le ide mellénk, és ne száguldozzanak tovább. Elkezdjük szép lassan mi uralni az elménket és nem fordítva. A koncentráció nem csak nehéz, hanem nagy örömérzettel is jár. Olyankor az ember hatalmas energiát tapasztal meg önmagában. A sakkozók pontosan ezért az örömérzetért járatják az elméjüket megállás nélkül sakkfeladványokon. Miért, honnan ez az örömérzet? Aki koncentrál, az megfeledkezik önmagáról, az énjéről. Az én minden szenvedésünk forrása. Aki megfeledkezik az énjéről, az boldog. Az énen kétféle módon léphetünk túl: vagy lefelé (tudatmódosító szerek, vagy egyéb – pl. pszichikai – függőségek), vagy felfelé, ilyenek az archaikus vallási szertartások extatikus élménye, de ilyen a koncentráció és ilyen a meditáció is. Tehát a vipassana meditáció során azért koncentrálunk a hasi légzésünk megfigyelésére, hogy ezzel valamiféle gumicsontot adjunk az elménknek, amivel elfoglalhatja magát, és megfeledkezhet az egóról. Ugyanezt a szerepet tölti be a zen gyakorlatban a koan. A koan egy paradoxon, egy megoldhatatlan feladvány, aminek a megoldásán kell törnie a fejét a tanítványnak. A mi célunk azonban, szemben a feltalálókkal, a tudósokkal, vagy a sakkozókkal, nem valamely részleges  probléma megoldása, hanem a teljesség egésze. A hétköznapi tudatosságban leélt élet hasonlatos a leeresztett redőnyű, elsötétített szobában leélt élethez, ahol csak egy-két kis fénynyaláb tud bejönni a szobába két redőnyléc között. Vaksin, félhomályban, tapogatózva éljük az életünket, és csak találgatásokra vagyunk utalva a külvilágot illetően. A meditációval el kezdjük szép lassan felhúzni a redőnyt, és beengedjük a napfényt. Tesla, Einstein, vagy egy nemzetközi sakkmester és mi közöttünk annyi a különbség, hogy a mi szobánk egy szűk cella, az övéké pedig egy szép tágas szalon, elegánsan berendezve, ám éppúgy nem képes beáramlani a napfény, mer a redőny le van eresztve. Vagyis ők éppúgy a hétköznapi tudatosságban élik az életüket, pontosabban az életük nagy részét, mint mi. Ők azért néha széthúznak egy-egy redőnylécet és kikandikálnak a világba – ezek az ő ihletett pillanataik – , amikor egy-egy rövid időre mégis ki tudnak lépni a hétköznapi tudatosságból egy magasabb tudatszintre, és olyankor zseniális dolgokat alkotnak. A teljességtől azonban – ami mindannyiunk számára meglévő lehetőség – ők is nagyon messze vannak. Ezzel együtt kiváló példát mutatnak arra, hogy milyen hallatlan gazdagság rejlik abban, ha az ember képes akárcsak egy kicsit is uralni a...

Read More

Húsvét ürügyén

Posted by on 2013/04/01 in Vipassana meditáció | 1 comment

Nem tőlem, hanem a logosztól hallván, bölcs dolog elismerni, hogy minden egy. Herakleitos  A zsidó-keresztény tradíció középpontjában a morál áll. Eszerint a létromlás, amelynek következményeit viseljük, egy morális tett volt, nevezetesen, az első emberpár Isten parancsa ellenére evett a Jó és Rossz Tudásának Fájáról. A lét helyreállítása sem lehet más, mint egy másik morális tett, a megváltás, amikor is Jézus Krisztus magára veszi a világ bűneit és meghal az egész emberiségért, majd harmadnapra legyőzi a halált, és feltámad. (A bűn fogalmát valójában csak akkor érthetjük meg, ha eltávolodunk a moralitástól, és ontológiailag értelmezzük: bűn az, ami nem egység, bűn az Istentől való eltávolodás a nem egységbe, a sokságba. Erre a sokságra még visszatérünk.) Ezt ünnepeljük Húsvétkor.  A keresztény Húsvét ünnepe a zsidó pészah, a kivonulás ünnepével áll kapcsolatban, vagyis, amikor a zsidó nép Mózes vezetésével kivonul Egyiptomból (héberül: a Szolgaság és Sanyargatás Földjéről – haMicraim (ebből származik a macera szavunk is), hogy elmenjen az Ígéret Földjére, a tejjel-mézzel folyó Kánaánba, amelyet megígért neki az Isten Mózesen keresztül. A zsidó vallásban a személyes Isten egy népet szólít meg, és rajta keresztül nyilatkozik meg, így ennek a kinyilatkoztatásnak a története a megszólított nép története is egyben. Vagyis a mondandót történetiségen keresztül fogjuk látni. A kereszténységben az Isten személy szerint szólít meg minden egyes embert, így a kinyilatkoztatás is másképpen szól, nem külső történet elbeszélés formájában. Itt az út befelé vezet, mint ahogyan Isten Országa is bennünk van, nem egy távoli föld, ahova el kell vándorolni. A zsidó nép elhagyja a Sokság, Egyiptom földjét, hogy elmenjen a neki szánt földre, Kánaánba, az Egységbe (ugyanez a kereszténységben e világ – Isten Országa, a hindu-buddhista tradícióban a szamszára – nirvána páros). A sokság világa azonban nem ereszti el Izrael népét. Újból és újból megpróbálja visszatartani őket, annak ellenére, hogy rettenetes csapásokat szenved el Egyiptom és az egyiptomi nép, míg végül a fáraó kénytelen elengedni a zsidókat, akik aztán még negyven évig bolyong a sivatagban, mire eljutnak Kánaán földjére. Vagyis ez egyfajta megváltástörténet, előképe a krisztusi megváltásnak. Külön szépsége a két megváltástörténetnek, ahogyan egymásra épülnek. Jézus és az apostolok a pészahkor szokásos széder esti közös vacsorára jöttek össze (utolsó vacsora), amelyet a zsidók az egyiptomból való kivonulás előtti este tartottak, és annak emlékére tartanak mind a mai napig. A széder estén a családfő, vagy a közösség legidősebb tagja elmeséli, hogyan menekítette ki izrael népét az Isten az egyiptomi fogságból és vezette el az Ígéret Földjére, a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Ebben a történetben éppen nem a történetiség a lényeg, vagyis, hogyan történt pontosan, melyik században és melyik fáraó uralkodása idején…? (Lehet régészeti módszerekkel kutatni, csak éppen nem érdemes, mert az a lényeget egyáltalán nem érinti.) Itt a lényeg, ami minden tradícióban és minden valódi spirituális tanításban benne van, az a sokságból az egységbe való eljutás, és annak viszontagságai. Buddhának van egy példázata a tutajról. Egy ember folyópartra jut, körülnéz, és azt mondja magában: a folyónak ez az oldala nagyon veszélyes, tele van krokodilokkal, kígyókkal, vadállatokkal, az életem állandó veszélyben van. Tutajt ácsolok, és bár a folyónak erős a sodrása, örvénylik, mégis megpróbálok átkelni, mert a másik oldalon már nem leselkedik rám veszély. Így is tesz, és átkel ezer veszély közepette a tutajon a másik partra. Ami mind a két történetben közös: A sokság világában az élet egyszer csak kibírhatatlanná, sőt élhetetlenné válik és feltámad a sóvárgás a túlpart, az egység világa iránt. A sokság nem engedi el azt, aki el akarja hagyni, sőt az utazás maga is tele van veszélyekkel. Nem mindenki éri el a túlpartot. A mindössze néhány évtizedes múltra visszatekintő transzperszonális pszichológia alkotta meg a spirituális válság fogalmát. Olyan emberre alkalmazzák, aki az addigi életét már nem képes folytatni, valami többre, tartalmasabbra vágyik, de nem igazából tudja mire, és az igaz utat nem lelé, vagyis krízisbe, válságba jut. Rengeteg nehézségen megy keresztül az ilyen ember, míg eljut valamilyen megnyugvásba, egy új létállapotba. A spirituális válságba jutottat a szamszára, a sokság világa nem igen engedi el. A legkülönfélébb trükköket veti be, és ha az illető nem elég stabil személyiség, nem elég érett, akkor nem fog tudni elindulni, sőt lehet, hogy összeomlik, vagy akár meg is...

Read More

Tanácsok a vipassana meditáció gyakorlásához (21. befejező rész)

Posted by on 2013/03/24 in Vipassana meditáció | 0 comments

Ha jártassá válunk ebben a szemléletmódban és tudásban,  megdöbbenünk majd saját „énünk” múlékonyságán, stresszel telítettségén, és nem-én természetén. Találkozunk az igazi, az eredeti Dhammával. A dhamma, mely folytonosan változik, akár a lobogó tűz, lángját pedig a nem-állandóság, a stressz (szenvedés) és a „nem-én”-ség adja, a minden teremtmény halandóságának Dhammája. Ám még beljebb, az elmében, a tudat felségterületén, van valami csodálatos, túl azon a területen, ahová még bármilyen tűz is elérhet. Ott nincs semmi fajta stressz és szenvedés. Ez a dolog „belül” van: mondhatnánk azt, hogy az elmében, de valójában nem az elmében, nem a tudatban van. Csak a kapcsolódás lehetősége van az elmében. Nem tudjuk szavakkal jól leírni. Csak minden beszennyeződés kiirtása mutathatja meg nekünk, milyen. Ez a „különlegesség”, ott belül, saját, valódi természetedben létezik, de a beszennyeződések minden oldalról körülvesznek. Ezek a hamisítványok – a beszennyeződések – állandóan utunkba állnak, és mindent uralmuk alá hajtanak, így ez a sajátos természetű dolog örökre bezárva marad. Valójában  nincs az idő dimenziójában semmi, amivel ez összehasonlítható, vagy aminek mentén ez megfogható lenne. Semmilyen „vonás” mentén nem nevezhető meg, de olyasmi, amibe behatolhatunk, hogy valóban lássunk – áthatolva a beszennyeződésen, a sóvárgáson és a kötődéseken, az elmének egy olyan állapotába, amely tiszta, ragyogó és csendes. Ez az egyetlen, valóban fontos dolog. De nem csak egy szintje van. Sok szint van, a külső kéregtől a belsőig, a szíjácstól a gesztig. Az eredendő Dhamma olyan, mint a geszt, a fa legbelső része; de az elme nagy része nem tartozik ide: a gyökerek, az ágak, a levelek tetemes részt alkotnak, de a geszt kicsiny.  A rajta kívüli részek mind elenyésznek, és idővel széthullnak, de a geszt nem hanyatlik. Ez például egy tűrhető hasonlat. Olyan ez a dolog, mint a fa, amely állva hal meg: a levelei lehullnak, az ágak elkorhadnak, a kéreg, a szíjács rész is elkorhad. De a hajtás, a fa lelke (a geszt) nem. Ezt a párhuzamot talán megvonhatjuk ezzel a dologgal, amit halál nélkülinek hívunk; ezzel a birodalommal, amelynek nincs születése, nincs halála, és nem változik. Hívhatjuk még nirvanának, vagy a Feltétel Nélkülinek. Ez mind ugyanaz. Nos, vajon nem éri meg a küzdelmet, hogy láthassuk?...

Read More

Tanácsok a vipassana meditáció gyakorlásához (20. rész)

Posted by on 2013/03/14 in Vipassana meditáció | 0 comments

Azok a szakaszok, amiken eddig átmentünk – a be-, és kiáramló levegő figyelése, hosszan és röviden – már kellően bizonyítják, hogy a légzés változékony, nem állandó dolog. Állandóan változik: most benn van, most kinn, most rövid, most hosszú, felületes, mély, és így tovább. Ebből már megérthetjük a légzést: semmi állandó nincs benne. Önmagától változik, egyik pillanatról a másikra. Ha már érzékelni tudtuk a test, jelen esetben a légzés múlékony, nem állandó voltát, akkor tudni fogjuk érezni a finom, apró különbségeket a fájdalomban és a kellemességben is, az érzelmek birodalmában. Most tehát az érzelmeket figyeljük, ugyanott, ugyanúgy, ahogy a légzésre összpontosítottunk. Bár ezek érzések, amelyek az elme, vagy a test csendjében tudtak megszületni, mégis múlékonyak, még ebben a csendben is. Változnak. Így ezek a változékony érzetek az érzelmek területén ugyanúgy változékonyságot, állandótlanságot tükröznek, mint a légzés. Amikor észrevesszük a változékonyságot a testben, az érzésekben és az elmében, azt így nevezzük: látni a Dhammá-t, azaz, észlelni az állandótlanságot. Ezt nagyon pontosan meg kell érteni. A légzési meditációban az első tetrád gyakorlása már tartalmazza mind a négy tetrádot. Más szavakkal: észleljük a test változékonyságát, és elmélkedünk az érzésekről. Észleljük az érzések változékonyságát, és elmélkedünk a tudatról. A tudat is változékony. Az elme változékonysága a Dhamma. Látni a Dhammá-t egyenlő azzal, hogy észleljük ezt az állandótlanságot. Amikor már látjuk minden múlékony dolog valódi természetét, akkor kövessük nyomon ezt a változékonyságot, mindig, minden be-, és kilégzéssel. Tartsuk ezt fönn minden cselekedetünkben, hogy lássuk: mi fog történni. Az fog történni, hogy józanok leszünk. Tárgyilagosak. Elengedjük a dolgokat. Jegyezzük meg ezt! Ilyen a sűrített légzési meditáció. Azért hívom sűrítettnek, mert egyszerre van jelen benne az összes lépés. Nem kell egyszerre csak egy lépést tenni. Egyszerűen csak fókuszáljunk egy pontra: pl. a testre, és meglátjuk a test múlékonyságát. Ha ezt már megtaláltuk, következnek az érzések. Ezek is meg fogják mutatni változékony jellegüket. Az elme fogékonysága az érzésekre, vagy saját gondolatai és képzetei iránt, szintén nem-állandóak. E dolgok mindegyike folyamatosan változik. Így lehet megismerni a múlékonyságot....

Read More
;