Személyes

A szellem hullámai

Posted by on 2012/11/28 in Személyes | 0 comments

„Mivel az élet minden megnyilvánulását szívesen fogadjuk, hiszen mindez a nagy szellem kibontakozása, nem törekszünk rendkívüli örömökre. Ezért aztán rendíthetetlen a nyugalmunk.”  Amikor a vipassana meditációt gyakoroljátok, ne igyekezz a gondolkodást leállítani. Hadd szűnjön meg magától. Ha valami eszedbe jut, hagyd jönni és menni. Nem marad majd soká. Ha leállítani igyekszel a gondolkodást, ez azt jelenti, hogy zavar téged. Ne zavartasd magadat semmitől sem. Úgy tűnik, mintha kívülről hatolna be valami az elmédbe, valójában azonban ez csak az elméd hullámzása csupán, s ha nem hagyod zavartatni magadat e hullámoktól, azok fokozatosan lecsillapodnak. Elég sokáig eltart majd, míg megtalálod elméd, szellemed derűjét és nyugalmát a gyakorlás folyamán. Érzések sokasága jön, sok gondolat és kép tűnik fel, de ezek saját szellemed, elméd hullámai csupán. Semmi sem jön kívülről elmédbe. Elménket rendszerint úgy képzeljük el, hogy az kívülről kap benyomásokat és ingereket, de ennek a felfogásnak semmi köze a valósághoz. A valóság az, hogy az elme, a szellemed magába foglal mindent; ha azt gondolod, hogy valami kívülről jön, az csak annyit jelent, hogy valami felbukkant az elmédben. A TE ELMÉDBEN! SEMMI RAJTAD KÍVÜL NEM TUD NEHÉZSÉGEKET OKOZNI NEKED! Saját magad hozod létre a hullámokat a szellemedben, elmédben. Ha úgy hagyod elmédet, ahogy van, megnyugszik. Ez a szellem az, amit nagy szellemnek neveznek. Ha szellemed, elméd valami rajta kívülivel áll kapcsolatban, akkor az kicsiny szellem, korlátozott szellem. Ha szellemed nem valami mással van kapcsolatban, akkor szellemed tevékenységében nincs dualista felfogás. Szellemed, elméd tevékenységét csupán hullámainak fogod fel. A nagy szellem mindent magában tapasztal. Érted a különbséget a kettő között? A mindent magába foglaló szellem és a valamivel kapcsolatban lévő szellem között? A kettő valójában ugyanaz, a felfogás az, ami különböző, és az élettel szembeni magatartásotok is felfogásotok szerint alakul különbözőképpen. Az, hogy minden a szellemben foglaltatik benne, a szellem lényege. Ennek tapasztalása a vallásos érzület. Még ha keletkeznek is hullámok, szellemed lényege tiszta, olyan tiszta, mint a hullámzó tiszta víz. A víznek valójában mindig vannak hullámai. A hullámok a víz gyakorlata. Víz nélküli hullámokról vagy hullámok nélküli vízről beszélni: tévedés. A víz és a hullám egy. Nagy szellem és kis szellem is egy. Ha így fogod fel elmédet, szellemedet, ez biztonságérzetet ad neked. Szellemed, mivel semmit sem vár kívülről, midig teljes. A szellem, amelyet hullámok fodroznak, nem megzavart, hanem éppenséggel ez a felerősödött szellem. Bármi, amit tapasztalsz, a nagy szellem kifejeződése. A nagy szellem működése az, hogy különféle tapasztalatokkal kitágítja önmagát. Élményeink, tapasztalataink bizonyos értelemben mindig frissen és újszerűen jönnek egymásután, más értelemben viszont nem egyebek, mint az egyetemes nagy szellem folyamatos vagy ismétlődő kibontakozásai. Ha például valami jó van reggelire, azt mondod “ez jó.” A “jó”-t úgy teszed hozzá, mint egy valaha régen átélt tapasztalatot, bár nem is emlékszel rá, mikor történhetett az. A nagy szellemmel úgy fogadunk el minden élményt, mint ahogy magunkénak ismerjük fel a tükörben látott arcot. Nem félünk attól, hogy elveszítjük ezt a szellemet. Nincs honnét jönni vagy hová menni; nincs haláltól való félelem, nincs öregségtől vagy betegségtől való szenvedés. Mivel az élet minden megnyilvánulását szívesen fogadjuk, hiszen mindez a nagy szellem kibontakozása, nem törekszünk rendkívüli örömökre. Ezért aztán rendíthetetlen nyugalmunk és a nagy szellem ezen tántoríthatatlan nyugalmával gyakoroljuk a vipassana...

Read More

Egy hosszú elvonulás élményei 2. rész

Posted by on 2012/11/16 in Személyes | 0 comments

(folytatjuk a vipassana meditációs elvonulásról készült élménybeszámolót) Aztán a bölcsességgel, a Buddha-bölcsességgel szemléljük a dolgokat, teljes valójukban. Nem egyszerűen arról van szó, hogy megragadjuk a szépséget, a tudat tisztaságát, hanem arról, hogy megértjük ezeket. Így a bölcsességgel felruházva szemléljük a természet működését, és ezért többé már nem vezet minket az orrunknál fogva azáltal, hogy szokásokat kreáltat velünk az életünkre vonatkozóan, a nem-tudás segedelmével. A születés egyúttal öregséget, betegséget és halált is jelent, de mindez a testet érinti, nem téged. A test, amit a magadénak hiszel, valójában nem a tiéd. Nem számít, hogy mennyire sajátságos a megjelenésed, hogy egészséges vagy-e, vagy beteges, szép, vagy csúnya, fekete, vagy fehér, ez mind nem-én. Ezt értjük az anattá fogalma alatt. Az emberi test a természethez tartozik, a természet törvényei irányítják, megszületik, növekszik, megöregszik és meghal. Racionálisan közelítve mindez könnyen megérthető, ám érzelmileg igen erős a kötődésünk a testhez. A meditáció alkalmával elkezdjük meglátni eme kötődést. Én nem azt mondom, hogy úgy kellene mindehhez hozzáállni, hogy: Az a baj velem, hogy kötődöm a testemhez, pedig nem kéne. Ez rossz, nem? Ha bölcs lennék, nem ragaszkodnék hozzá.” Ez a gondolatkör egy újabb ideából indul ki. Olyan ez, mintha egy fát a tetejéről akarnék megmászni, ekképp okoskodva: Nekem a fa tetején kéne lennem, nem pedig itt lent.” De bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy a tetején vagyunk, el kell fogadnunk, hogy nem. Hogy elkezdhessük, a fa törzsénél kell lennünk, ahol a gyökerek tekeregnek, meg kell, hogy vizsgáljuk a legdurvább és legközönségesebb részeket, mielőtt elkezdenénk azonosítani bármit is a fa tetején. Ez a bölcs szemlélődés módszere. Nem arról van szó, hogy azért tisztítjuk meg az elmét, hogy aztán a tisztasághoz ragaszkodjunk. Nem arról van szó, hogy megpróbáljuk csiszolgatni a tudatosságot, azért, hogy amikor csak kedvünk szottyan magas elmélyültségi állapotokat idézhessünk elő, mert még az érzékekre vonatkozó tudatosság legkifinomultabb állapotai is nem-kielégítőek, rengeteg más dolog függvényében létezhetnek csak. A Nirvána semmilyen körülménytől nem függ. Bármely minőségi körülmény, legyen az csúnya, rossz, szép, megtisztult, stb. keletkezik és elmúlik, de nem keresztezi a Nirvána, a tudat békéjét. Nem fordulunk el az érzéki világtól az ellenszenv hatása alatt, mert ha megpróbáljuk megsemmisíteni az érzéseinket, akkor szintén megszokássá válhat az, hogy vakon próbálunk szabadulni attól, amit nem szeretünk. Ezért kell nagyon türelmesnek lennünk. Irene...

Read More

Csak üres edény, más semmi

Posted by on 2012/11/14 in Személyes | 0 comments

Mikor a vipassana meditációt gyakoroljuk, tudatunkkal midig követjük a lélegzésünket. Mikor belélegzünk, a levegő bejön a belső világba és amikor kilélegzünk, a levegő kimegy a kinti világba. Ugyan azt mondjuk, hogy belső világ és kinti világ, de valójában a kettő EGY. Ebben a világban mi csak edények vagyunk, melyben ide-oda áramlik a levegő. Ha azt mondod: én lélegzem, akkor tévedésben vagy. Nincs én, aki lélegezne. Az én nem része a valóságnak, csak az elmédben létezik, csak koncepció. Nincs te, ami az én-t mondhatná. Amit én-nek nevezünk, csak egy edény, amelyikben ide-oda áramlik a levegő, amikor ki- és belélegzünk. Csupán mozog, ez minden. Ha szellemed tiszta, és elég nyugodt ahhoz, hogy ezt a mozgást kövesse, akkor nincs semmi, sem én, sem világ, sem szellem, sem test, csak egy edény. Amikor tehát a vipassana meditációt gyakorlod, csakis a lélegzés mozgása az, ami létezik. Erről a mozgásról azonban tudomásunk van. Az, hogy tudatában vagy ennek a mozgásnak, egyáltalában nem azt jelenti, hogy az énednek legyél tudatában, ellenkezőleg, az egyetemes, a Buddha természetednek kell tudatában lenned! A tudatosságnak ez a fajtája nagyon fontos, mert a hétköznapi tudatszinten nagyon egyoldalúak vagyunk. Az általános létszemlélet kettősségek szerint tapasztal: te, én, ez, az, jó és rossz… De ezek mind csak koncepciók, nem a valóság. A valóság az, hogy az én, te, ez, az, jó, rossz… mind egy. Tehát, amikor a vipassana meditációt gyakorlod, nincs sem idő, sem tér. Lehet, hogy azt mondod: este kezdtem a meditációt a szobádban. Van tehát valami elképzelésed az időről (este), és a térről is (a szobádban). Pedig amit valójában teszel, az nem más, mint hogy ülsz, s tudatában vagy annak, hogy benned áramlik ide-oda az egyetemes energiaáramlás. Eggyé válsz vele. De jó, ha tudod, hogy nem te kelted! Nem te lélegzel! A lélegzés vagy maga, amelyik jön, megy. Mindegyikünk ezt a tevékenységet ismétli pillanatról pillanatara. Nincs elképzelésünk itt a térről vagy az időről. Az idő és tér EGY. Ha nem EGY, akkor koncepció, nem valóság. Elmédben olyan teret és olyan időt képzelsz el, amely különvált a valóságos tértől és időtől. Mert csak az itt és most van, ami persze nem külön itt és külön most, hanem EGY! Csak ezt az Egy-et nem tudjuk megnevezni más szóval, csak így, hogy EGY. Ha megnevezem, akkor már nem EGY, mert azt mondom, hogy itt, meg azt mondom, hogy most. Együtt a kettőt nem tudom mondani. („Az a Tao, amit meg lehet nevezni, nem a Tao.”) Minden egyéb csak koncepció. Amikor tehát a vipassana meditációt gyakorlod, a lélegzésedre összpontosítasz! Az ilyen tevékenység az egyetemes létezés alapvető tevékenysége. Ennek megtapasztalása és gyakorlása nélkül lehetetlen elérni a...

Read More

A csend hangja

Posted by on 2012/11/12 in Személyes | 0 comments

Amikor leülünk gyakorolni a vaipassana meditációt, és elcsendesülünk, megtapasztalhatjuk tudatunkban a csend hangját. Magas frekvenciájú hangot hallunk, folytonos, mindig jelenlévő csengést. Csak éppen a legtöbbször nem vesszük észre. Amikor meghalljuk a csend hangját, az az üresség jele: a tudat csendjének a jele. Bármikor felé fordíthatjuk figyelmünket. Ha összpontosítunk rá, ha feléje fordulunk, elcsendesít, és örömöt gyújt bennünk. Ha meditálunk rajta, lehetőségünk nyílik arra, hogy a tudati feltételeket megszűnni hagyjuk, anélkül, hogy egy másik feltétellel nyomnánk el őket. Hiszen máskülönben az a dolog vége, hogy egyik feltételt a másikra rakjuk. A karma létrehozása az a folyamat, amikor az egyik feltételt a másikra rakjuk. Amikor például dühösek vagyunk, valami másra gondolunk, hogy megszabaduljunk a dühtől. Nincs kedvünkre az ami van, ezért másfelé nézünk, elmenekülünk. Ám ha van lehetőségünk elfordulni a feltételekhez kötött jelenségektől a feltételekhez nem kötött felé, akkor nem hozunk létre karmát, és a feltételekhez kötött szokások elenyészhetnek, megszűnhetnek. Olyan ez, mintha a tudatunkban lenne egy biztonsági szelep, amin keresztül a karmikus késztetések elszivároghatnak, anélkül, hogy újrateremtenék magukat. A vipassana meditációval az a gond, hogy sokan unalmasnak találják. Elunják az ürességet, hát meg akarják tölteni valamivel. Ismerd fel, hogy a vágyak és szokások akkor is jelen vannak még, amikor a tudat már meglehetősen kiüresedett. Megjelennek és valami érdekeset akarnak csinálni. Legyél türelmes és legyél hajlandó elfordulni az unalomtól és a vágytól, hogy valami érdekeset csinálj, és elégedj meg a csend hangjával. A csend hangja felé pedig igen elszántan kell fordulnod. Ahogy figyelni kezdesz, és lassan jobban érted már az elmét, az egy jól megtapasztalható lehetőség. Sok évnyi gyakorlás után a durva karmikus képződmények elenyésznek, és még a finomabbak is kezdenek eltűnni. A tudat egyre üresebb és világosabb lesz. Azonban nagy türelem és kitartás kell ahhoz, hogy az ember minden körülmények között gyakoroljon, és még a legdédelgetettebb kis szokásait is elengedje. Valószínűleg azt hiszed, hogy a csönd hangja valami, esetleg valamiféle megvalósítás. Csakhogy ez nem azt jelenti, hogy bármit is elértünk volna, hanem azt, hogy bölcsen elmélkedünk azon, amit tapasztalunk. Az elmélkedés módja az, hogy tudjuk: ami jön, az megy is. A vipassana gyakorlása pedig az, hogy a dolgokat úgy ismerjük meg, ahogyan azok valójában vannak. Azzal vagyunk együtt, ami van, és felismerjük, hogy a feltétel az feltétel, a feltételekhez nem kötött pedig feltételekhez nem kötött. Az üresség elképzeléséhez való ragaszkodás is ragaszkodás. Azt is el kell engedni. Gyakorlatunk ilyenkor abból áll, hogy elfordulunk a feltételekhez kötött jelenségektől, és nem kerítünk semmit a meglévő feltételek köré. Így bármi merül is fel tudatosságunkban (harag, mohóság, irigység…) felismerjük, hogy ott van és megcímkézzük őket, de semmit sem gyártunk belőle. A tudat üressége, a csend hangja felé fordulhatunk. Ez pedig lehetővé teszi, hogy ezen körülmények, például a harag megszűnjenek. Kétféle módon hozhatunk létre karmát: ha engedelmeskedünk neki, vagy ha megpróbálunk megszabadulni tőle. Ha mindkettővel felhagyunk, alkalom nyílik arra, hogy a karma köre...

Read More

Elfogadni azt, ahogyan a dolgok vannak

Posted by on 2012/10/29 in Személyes | 0 comments

Elkötelezett vipassana meditáció gyakorló vagy, és úgy gondolod, hogy el kell érned valamit, meg kell szabadulnod valamitől. Ez azonban nem más, mint kényszeresség, görcs, ami még a meditáció gyakorlása során is jelen van. A dolgok elfogadása nem fatalista hozzáállás, nem azt jelenti, hogy nem törődünk semmivel, és közönyösek vagyunk, hanem azt, hogy ténylegesen nyitottak vagyunk arra, ahogyan a dolgoknak a jelen pillanatban lenniük kell. Most így vannak a dolgok és nem máshogy. Teljesen mindegy, hogy milyen a hangulatod, jó kedved van, vagy rossz kedved van, vagy éppen egykedvű vagy. Tőled függetlenül vannak így a dolgok, és nem is lehetnek másképpen, akár tetszik ez neked, akár nem. A világ ilyen, a dolgok megtörténnek. A nap kisüt, vagy éppen havazik, emberek jönnek és mennek, reggel megindul a forgalom a városban, nagy a zaj, aztán késő este lecsökken a forgalom és így tovább. Háborúk vannak, szegénység és nyomor van, éhezés, járványok, infláció… És ezek mindig is léteztek. Akár jól mennek a dolgok, akár nem, ha nem fogadjuk el azt, ahogyan vannak, tudatunk hajlamos valamiféle szenvedést teremteni. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a dolgok simán menjenek, akkor aggodalmaskodni kezdünk, ha nem mennek annyira jól, még akkor is, ha tulajdonképpen egyáltalán nem mennek rosszul a dolgaink. Az érzékszervi világ kellemes, fájdalmas, szépséges, csúf, semleges, minden fokozatot, lehetőséget magában foglal. Erről szól az érzékszervi tapasztalás. Ám amikor a nemtudás és az énképzet működésbe lép, akkor csak gyönyörre vágyom, és nem akarok szenvedni. Csak a szépet akarom, a csúnyát nem. Csak a jót, a kellemeset akarom, a rosszat, kellemetlent nem. Az ember igyekszik bebiztosítani magát különböző roppant kellemetlen, sőt veszélyes helyzetekre. Biztosításokkal, garanciákkal, szerződésekkel igyekszünk biztonságérzetünket kielégíteni. Ám, ahelyett, hogy különböző követeléseket támasztanánk, alkalmazkodunk az élethez, az időhöz, és a helyhez, akármi történjen is. Akárhogy is van, így van ez, és így van ez jól. Bármilyen betegségeket is szedek össze, bármilyen sorscsapás is ér, bármilyen sikerben is van részem, ha a legjobb a legrosszabbra fordul, mindig mondhatom: ez van, ez így van, és ez jól van így. Ebben ott az elfogadás, a harag hiánya, a mohóság hiánya és a képesség, hogy megbirkózzak az élettel, ahogyan az éppen itt és most megtörténik. Nem azért kell gyakorolni a vipassana meditációt, hogy bármivé is válj, vagy megszabadulj valamitől, hogy bármit is megváltoztass, netán létrehozz valamit a magad számára, hanem azért, hogy egyre inkább felébredjél. Ne aggodalmaskodjatok azon, hogy rosszra fordulhatnak a dolgok – mondja Buddha is, és mondja Jézus is. Akárhogy is változnak, meg van bennetek a bölcsesség, hogy alkalmazkodjatok hozzájuk, mert ez az élet nem az igazi otthonod. Ez az élet átmenet, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Utazás az érzékszervi világon át, ahol nincsenek otthonok, ahol nem vethetjük meg a lábunkat. Ez a világ mulandó, minden pillanatban változásnak alávetett. Ha nem követeljük meg tőle, hogy biztonságot adjon, akkor semmi lehangoló nincsen benne. Illúzió az az elképzelés, hogy valamit birtoklunk, és hogy belekapaszkodunk a dolgokba. Az énképzet vetíti ki ezeket a téveszméket, amelyek szerint folyamatosan védekeznünk kell. Ám amikor ezt az illúziót kipukkasztja a bölcsesség, akkor megjelenik a félelemnélküliség. Belátjuk, hogy ez az egész egy nagy utazás, átmenet az érzékszervi világból, és hajlandóak vagyunk megtanulni a leckéket, amiket felad nekünk, bármik is legyenek...

Read More

A szenvedés és a szenvedés vége…

Posted by on 2012/10/19 in Személyes | 1 comment

A Buddha rámutatott arra, hogy miként láthatjuk a dolgokat annak, amik, ezt értjük megvilágosodás alatt. Ha látjuk, hogyan is vannak a dolgok, nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy egy kiúttalan világban éljünk. A nyomorúság birodalmából világosan látható út vezet kifelé. A Buddha tehát azt mondta: „Csupán két dolgot tanítok: a szenvedést (dukkha), és a szenvedés végét”. A buddhizmus tehát nem tesz kijelentéseket a végső valóságról, nem foglal el dogmatikus álláspontot, mindössze egyetlen dolgot állít, hogy van szenvedés, és a szenvedésnek van vége. Ezt kell felismernünk, és ahhoz, hogy a szenvedés végét felismerjük, el kell fogadnunk, és valójában tudnunk kell, hogy mi a szenvedés, mert nem a szenvedéssel van a baj, hanem a nemtudással és a megragadással. Ténylegesen meg kell értenünk a szenvedést. Mindennapi életünk során észrevesszük, amikor szenvedünk. Okolhatjuk persze az időjárást, az embereket, a kormányt, az adóhivatalt, vagy bármi mást, ám nem erről van szó. Persze, időnként rosszul bánnak velünk, igazságtalanul…, de a világ már csak ilyen, amióta a világ világ, és ilyen is marad. De a szenvedés olyasvalami, amit mi magunk teremtünk. Szenvedés az, hogy nem kapjuk meg azt, amire vágyunk, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogyan azt szeretnénk, hogy el kell válnunk attól, akit/amit szeretünk, hogy azt kell tennünk, ami nincs kedvünkre. Bosszankodunk, felháborodunk, kétségbe esünk. Az első nemes igazsághoz három belátás tartozik: van szenvedés, a szenvedést meg kell érteni, a szenvedés megértése megtörtént. Így működik a belátás: felismerjük, megértjük, majd lassan rájövünk, hogy megértettük. A második nemes igazság a dukha eredete: van eredet, a szenvedés oka, és ez a vágy megragadása. A második nemes igazsághoz tartozó belátás az, hogy el kell engedni ezt a ragaszkodást a vágyhoz, az engedelmeskedést a vágynak, a képzetet, hogy a vágy én és enyém lenne. Békén kell hagyni. A második nemes igazság harmadik belátása a következő: a vágy elengedése megtörtént, a gyakorlás révén bekövetkezett a dukkha elengedése. Az első belátás az igazságokba a megfigyelés, (hogy van szenvedés, annak van eredete…) Aztán következik a belátás a gyakorlásba, abba, hogy mit teszünk, és hogyan gyakorlunk. A harmadik a belátás a bölcsesség. A megértés megtörtént, az elengedés bekövetkezett. Amikor jelen van a belátás, hogy a szenvedés okát elhagytuk, akkor jelen van az eredmény, a tényleges elengedés ismerete. Ilyenkor már tudjuk milyen az, ha nem ragaszkodunk. Például kezembe veszek egy órát. Ilyen az, amikor a kezemben tartom az órát. És most tudatában vagyok annak, milyen az, amikor nem tartom kezemben. Ha úgy fogok valamit, hogy közben szétszórt vagyok, akkor még csak észre sem veszem, amikor már nem tartok semmit. Nem vagyok tudatában annak, hogy nincs jelen a megragadás. A tudatlan és figyelmetlen ember olyannyira belebonyolódik a megragadásba, hogy szokásszerűen csak azt veszi észre, amikor megragad valamit, noha az efféle megragadás nincs is mindig folyamatosan jelen. Sokan például csak akkor érzik, hogy valóban élnek, ha valamiféle mohóság, vagy harag tölti el őket. Az elengedés tehát meglehetősen ijesztő lehet. Amikor elengedjük a dolgokat, úgy érezzük, hogy megszűntünk élni. Az ént a szexuális vágy igencsak élteti, a mai Európát ezért jellemzi a szexuális megszállottság. És amikor nincsen bennem szexuális vágy, nincs düh, akkor el akarok aludni. Semmi vagyok. Amikor egyáltalán nincs jelen az éber tudatosság, az embernek újabb érzékszervi örömöt kell keresnie. , ennie, innia kell valamit, drogokat kell fogyasztania, vagy tévét kell néznie, vagy olvasnia kell valamit, vagy valami veszélyeset kell művelnie, amitől végre jól felmegy az adrenalin szintje. Képzeld el, milyen lenne megpróbálni rávenni embereket arra, hogy egy hétvégén keresztül egyszerűen csak fogjanak kezükben egy órát, és vegyék észre, hogy milyen az, amikor egy órát tartanak kezükben. Micsoda időpocsékolás! Mikor el lehet menni diszkóba, ahol üvölt a zene, fények villognak, mindenki jól be van lőve, jól be lehet rúgni… Ehhez a lehetőséghez képest siralmas azt figyelni, ahogyan a dolgok vannak és többé nem terelni el a figyelmemet. A vipassana meditáció során éppen ezt gyakoroljuk, meglátni a dolgokat úgy, ahogyan azok...

Read More
;