Belső utak térképe

Víziók és pszeudo nirvána

Posted by on 2012/08/30 in Belső utak térképe | 0 comments

Ha a belépő tudatosságot sikerül teljesebb elmélyüléssé tenni, akkor a gyakorló belép a következő szintre, amelynek küszöbén az elragadtatás állapota víziókká változik, de a gondolkodás folyamata még fennmarad egészen addig, míg a meditáció tárgyára való koncentráció nem szilárdul meg teljesen. Ha a koncentráció kiteljesedik, és teljes erővel működik, akkor a víziókat éltető mentális folyamatok megszűnnek, a figyelem pedig az elsődleges tárgynál marad. Tehát a „belépő tudatosság” és az elmerülés mélyebb szintjei ellentétben állnak a víziókkal, ám a „belépő tudatosság” szintjét akár alacsonyabb szintről közelítjük meg, akár magasabb szintről csúszunk vissza, víziók fognak megjelenni, amelyek rendkívül élénkek, valószerűek lesznek. A víziók kétféle veszélyt is jelenthetnek a meditálóra nézve. Egyik veszély az, amikor a vízió nem csodálatos, hanem ijesztő. Rettenetes szörnyek jelennek meg, vagy borzalmas hullák, akár a saját hullánkat láthatjuk. A Visuddhimagga arra figyelmeztet, hogy nem kellően szilárd személyeket ezek a borzasztó látomások akár az őrületbe is kergethetik. A másik veszély viszont az, amikor csodálatos látomásokban van részünk, ám éppen ezért nincs kedvünk továbbhaladni, hanem elmerülünk ezeknek a csodás látomásoknak a szemlélésében. Ez megállítja a továbbfejlődést, mivel a látomásokban való elmerülés öncélúvá válik, ami a koncentráció további erősítése ellenében hat. Egy idő után a meditáló tudatszintje visszaesik, elmaradnak a víziók, a meditáló csalódottá válik, és könnyen eltéved a belső vándorúton (akárcsak a borzalmas vízióktól megőrülő gyakorló). A víziókban elmerülő meditáló meg van győződve arról, hogy elérkezett a nirvánába (ezért is nevezik ezt az állapotot pszeudo nirvánának), holott még nagyon nagy utat kell addig megtennie. A meditáció célja a víziókon túl van. Mindkét veszély kivédésének legfőbb módja az, hogy a gyakorló nem időzik el ezek szemlélésében, hanem megfigyelői tudatossággal rendületlenül címkézi a látottakat, és igyekszik visszatérni a meditáció elsődleges tárgyához. Azok a keresztény misztikusok, akik már nem személyes láncolaton keresztül kapták a beavatást, hanem ennek a láncolatnak a megszakadása után, mintegy „véletlenszerűen” „rátévedtek” a meditáció ösvényére, többnyire ezen a ponton eltévedtek. Avilai Szent Teréz mintegy húsz évig bolyongott a „lélek sivatagjában”, mire megtalálta a „belső várkastélyt”, Keresztes Szent Jánost pedig sötét látomások gyötörték a „lélek sötét éjszakájában”. Ugyanakkor az, hogy ki tudtak keveredni ebből az állapotból, és meglelték a helyes utat, nagyban volt köszönhető religiózus hátterük megtartó erejének....

Read More

Tovább a koncentráció útján

Posted by on 2012/08/28 in Belső utak térképe | 4 hozzászólás

 Az első jelentős állomás az, amikor a meditáló elméjére már nem hatnak, nem zavarják a külső tényezők, a hangok, vagy a saját gondolatainak és érzéseinek a kavargása. A következő szinten a gyakorló már hosszabb időtartamra képes elméjét a tárgyra összpontosítani. Egyre gyakorlottabban képes elkalandozó elméjét visszafordítani a tárgyra, egyre nyugodtabbá válik, és megszűnik a mindig újdonságra éhes unalom. Ahogyan egyre elmélyültebben képes megfigyelni a meditáció tárgyát, az annál érdekesebbé válik számára. A koncentrációja észrevehetően felgyorsul, a teljes elmélyedéssé érlelődő egyre irányultság és az öröm válnak meghatározóvá. Ez az első figyelemre méltó teljesítmény az összpontosító meditációban, amely a teljes elmélyedés határán van, ezért „belépő tudatosságnak” nevezik. A meditáló itt még tudatában van érzékeinek, a környező zajoknak és a testi érzeteknek, de a meditáció tárgya már meghatározza a tudatát, bár még nem tölti ki, nem foglalja le teljesen az elméjét. A „belépő tudatosság” szintjén a meditáló elragadtatottá válik, határtalan boldogság érzése keríti hatalmába és gyönyört él meg a meditáció során. Fénysugarak jelennek meg, és sokszor úgy érzi, mintha a levegőbe emelkedne. A „belépő tudatosság” azonban még bizonytalan, könnyen visszacsúszik kevésbé összeszedett állapotba....

Read More

Tovább a belső utakon: a koncentráció útja

Posted by on 2012/08/23 in Belső utak térképe | 0 comments

Légzésmeditációt kétféle képpen végezhetünk, aszerint, hogy hol figyeljük meg a légzésünket. Ha a hasi légzés megfigyelésébe mélyedünk el, azt vipasszaná dzsánának, vagy az önismeret útjának hívjuk, ha pedig az orrhegynél ki- és beáramló légzést figyeljük meg, azt nevezzük szamatha dzshánának, vagy a koncentráció útjának. A Buddha mindkettőt gyakorolta, először ő is, mint akkor általában mindazok akik meditáltak ez utóbbit kezdte gyakorolni. A szamatha dzshána gyakorlásának az az óriási nagy előnye, hogy az elmét rendkívül egyhegyűvé teszi, gyakorlója különösen nagy koncentrációs képességre tesz szert. Hátránya viszont, és ez az, ami miatt a Buddha végül is felhagyott ennek gyakorlásával és áttért a vipasszaná dzshána gyakorlására, hogy nem születnek meg a bölcs belátások, és nem vezet el a megvilágosodáshoz. Most először tehát a koncentráció útját vesszük közelebbről szemügyre. Előző blogomban írtam arról, hogy a tisztaság (erkölcsi és gondolati tisztaság egyaránt) a koncentráció pszichológiai alapja. A megtisztulás mindazon lehetséges gondolati források kizárására törekszik, amelyek elterelhetik a figyelmet, a koncentráció pedig a szórakozottság elkerülését célozza. A gondolatok szabadon jönnek-mennek, így a nem meditáló ember elméje szétszórt. A meditálónak az a feladata, hogy elérje az egyre irányultság állapotát, rögzítse a gondolatok végtelen áramlását azáltal, hogy az elmét egyetlen pontra, a meditáció témájára rögzíti. Ahogy halad előre a gyakorló az összpontosító meditáció útján, úgy az elme már nemcsak ráirányul a meditáció tárgyára, hanem fokozatosan belé is hatol, mígnem teljesen eggyé válik vele. Ekkor a tárgy teljesen kitölti a meditáló tudatát. Kezdetben a meditáló figyelme el-elkalandozik tárgyától. Amint ezt észreveszi, rögtön visszatéríti tudatát a meditáció tárgyához. A koncentráció még akadozik, az egy pontra irányultság hullámzó, sokszor kell újra kezdeni. A legfőbb figyelemelvonók az érzéki vágyak, a rosszakarat, a kétségbeesés és a harag, a lustaság, az ernyedtség, az idegesség, valamint a kétely. Sok gyakorlattal ezek az akadályok leküzdhetők....

Read More

Belső utak térképe

Posted by on 2012/08/22 in Belső utak térképe | 0 comments

„Szerzetesek, három útja létezik, hogy érdemeket szerezzünk: az adományozás, az erkölcsi fegyelem, és a meditáció” Buddha Mivel sajnos a keresztény klérus nyugaton felhagyott a meditációval, megszakadt az áthagyományozás személyes láncolata, ezzel együtt pedig elveszett az a belső térkép is, ami a meditálót eligazíthatná belső útja során. Persze maradtak fenn keresztény misztikusoktól könyvek és leírások, ám azok nyelvezete olyan, amit későbbi korokban már alig, vagy egyáltalán nem értünk. Ha a nyugati ember el akar indulni a befelé vezető ösvényen, akkor ma kénytelen a buddhista hagyományhoz fordulni, mely hagyomány mind a mai napig eleven, a beavatás személyesen történik, és birtokában van a belső térképnek. A Buddha tanait, a Dharmát ránk hagyományozó iratok összességét Tripitakának (három kosár) nevezzük, ennek egyik kosara az Abbhidharma, amely rendkívül részletesen írja le a tudatállapotok pszichológiáját. A meditáció ösvényét pedig az Abbhidharma egyik része, a Visuddhimagga (A megtisztulás útja) taglalja rendkívül részletesen. Ez tulajdonképpen egy gyakorlati leírás és térkép együttese, amely kiváló útmutatásul szolgál a gyakorlónak, és egyúttal segítséget is nyújt akár a saját (európai – keresztény), vagy más vallások meditációs leírásainak megértéséhez is. Nos, erről a belső térképről szeretnék írni az elkövetkező blogjaimban bővebben. A Visuddhimagga is, de természetesen más szent iratok is nem győzik hangsúlyozni, hogy a meditációra való felkészülés elengedhetetlen feltétele az erkölcsi tisztaság (sila), vagyis az erényes gondolat, szó és cselekedet művelése. Az erkölcstelen gondolatok és tettek kizárása része a lelki megtisztulásnak, amely a koncentráció és az önismeret mellett fontos eleme a képzésnek. Az erkölcsi tisztaságra való törekvés előbb utóbb belső késztetéssé válik, nem pedig akarati erőlködés a koncentráció és az önismeret művelése mellett. A koncentráció, az önismeret művelése és az erkölcsi tisztaságra való törekvés inkább egymást erősítő, párhuzamos működéséről, pontosabban ugyanannak a folyamatnak más-más oldaláról van szó. Bármelyik fejlődése megkönnyíti a másik kettőt. Az erkölcsi tisztaság törvénye nem önmagáért van, hanem célja a fegyelmezett, és nyugodt elme, amely már képes lesz a koncentrációra és az önismereti munkára. (Az önismereten a Visuddhimagga mást ért, mint mi európaiak, erre a későbbiekben még részletesen kitérek.) A Visuddhimagga nem győzi hangsúlyozni, hogy a meditálónak hasonló szellemiségű emberekkel kell körülvennie magát, tekintettel arra, hogy mindannyiunk tudatállapotát jelentős mértékben befolyásolják a körülötte lévő emberek. A belső figyelmet gyakorló vagy összpontosító emberek társasága segíti a meditálót, míg a zaklatott, szórakozott emberek tárasága árt neki. Ez a szangha (szűkebb értelemben a buddhista szerzetesi közösség, tágabb értelemben a meditálók közössége) jelentősége és előnye, ezért ajánlott a magányosan végzett meditáció mellett rendszeresen közösségben is meditálni. Következő blogjaimban részletesen fogok írni a koncentráció útjáról és az önismeret útjáról, mint két, egymástól módszerében céljában és eredményében némiképp eltérő utakról, és azok...

Read More
;