Blog

Vipassana meditáció és halálközeli élmény

Posted by on 2013/06/21 in Személyes, Vipassana meditáció | 0 comments

A halálközeli élmény során az ember kilép a hétköznapi tudatosságból, tudata kitágul, és – a hétköznapi tudatosság felől szemlélve – extrém képességekre tesz szert. Érdemes megnézni a mellékelt filmet. Ebben három ember szólal meg, meséli el halálközeli élményét, melyek megváltoztatták a személyiségüket, az életüket. Különös, különleges élményekről számolnak be. Ami miatt most ezzel foglalkozunk, az az, hogy ezek az emberek kilépve testükből és hétköznapi tudatosságukból, kitágult tudattal megtapasztalták azt, amit az ember meditáció útján is képes megtapasztalni: vagyis, hogy a tudata nem azonos azzal a beszűkült, hétköznapi tudattal, amihez hozzá vagyunk szokva, amivel azonosítjuk magunkat. Persze a meditációval csak lassan, komoly munkával vagyunk képesek elérni azt, hogy hasonló tapasztalatokra tegyünk szert. Az is kiderül számunkra, hogy nagyon nem mindegy, milyen tudattal lépjük át a földi lét és halál mezsgyéjét, mert ez nagyon meghatározza, hogy miket látunk tapasztalunk meg odaát. A vipassana meditációval nagyon is felkészülhetünk a földi életünk utáni létezésünkre azzal, hogy folyamatosan tisztítjuk tudatunkat és emeljük a...

read more

Dél-Amerikában ezt így csinálják

Posted by on 2013/06/04 in Személyes | 0 comments

Dél-Amerika archaikus indián közösségei sámán hitet követnek (legtöbbször a katolikus hit mellett). A sámán a közösség spirituális vezetője, egyúttal gyógyító ember, aki módosult tudatállapotban kér segítséget, folyamodik tanácsért, vagy gyógyít. A sámán utazik az alvilágba és a felvilágba, ehhez az utazáshoz pedig segédeszközöket használ, különböző tudatmódosító szereket, gombákat, gyógynövényeket, izzasztókunyhót, dobolást… Egyik ilyen gyógynövényfőzet az ayahuasca tea, amit szentként tisztelnek Dél-Amerikában, és vannak közösségek, falvak, ahol rendszeresen fogyasztják. A nyugati (amerikai, európai) világ most kezdi felfedezni az ayahuasca teát, és annak a személyiségre gyakorolt hatását. A hét végén egy szertartás keretében nekem is alkalmam volt kipróbálni a főzetet. Az ayahuasca tea (egy-egy kortyot kell inni belőle) megszünteti a gondolkodásnak a koncepcionális, ítéletalkotó részét, és így az ember a dolgokat önmagukban látja, úgy ahogyan azok vannak, minden koncepció, ítélet nélkül. Itt csak utalásszerűen említem meg A. Huxlleynak a Megismerés kapui című (magyarul is megjelent) rövid dolgozatát (Huxley ebben egy mescalin nevű – ugyancsak a dél-amerikai indiánok által használt – gyógynövényt kontrollált, felügyelt körülmények között fogyasztott, és leírta az eközben tapasztalt élményeit), amelyben ugyancsak arról ír, hogy nem víziói voltak, hanem csak a létező dolgokat észlelte másként, illúziók és koncepciók nélkül. Éppen úgy, ahogyan arra a vipassana meditációban is törekszünk. Akinek szokatlan a módosult, kitágult, nem hétköznapi tudatállapot, aki az önismereti útnak az elején jár, annak a tea fogyasztása tudatrobbanáshoz vezethet, ami persze óriási revelációval jár együtt. Nekem, aki tíz éve nap, mint nap gyakorlom a vipassana meditációt, egyáltalán nem okozott tudatrobbanást és revelációt. Véleményem szerint a vipassana meditáció – bár egy lassan építkező, nagy fegyelmet igénylő ösvény – jobb, mint az ayahuasca tea, vagy más tudatmódosító növények útja. Aki rendszeresen gyakorolja a vipassana meditációt, annak a tudata lassan kitágul, egyre érzékenyebbé válik a valóság koncepció nélküli befogadására. Viszont ez egy fokozatos út, és nem jár hirtelen változással. Érdemes megnézni Feldmár András kisfilmjét, amelyben az ayahuascáról beszél, és amit itt tudsz megnyitni. Ebben elmondja, hogy azok, akik az ayahuascát rendszeresen, rituális környezetben fogyasztják, csökkentett pánikszintet és reménytelenséget mutatnak, és általában véve is bizakodóak. Fizikai hatását tekintve a hányinger mellett a teának nincs negatív hatása. Továbbá itt tudsz megnyitni egy egy órás (angol nyelvű) ismertetőt. Ebben a filmben azt is meg tudod nézni, hogyan néz ki egy ayahuasca szertartás Dél-Amerikában, az Amazonas partján, vagy Kanada északi...

read more

Buddha, a részecskék és a hologram (2. rész)

Posted by on 2013/06/02 in kvantumfizika | 0 comments

Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál. Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük. Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre. A szubatomi részecskékkel pontosan ez történik. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot. A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió. A világegyetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival. A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek. Az univerzum holografikus mivoltát nemcsak fizikusok kezdik felfedezni, hanem neurológusok is nagyon hasonló dolgokat állítanak. Az agykutatás területén dolgozva a Stanford egyetem neurofiziológusai szintén arra a meggyőződésre jutottak, hogy a valóság holografikus. A kutatók szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, éppen úgy, ahogyan a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis agyunk nem más, mint egy holografikus tár. Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint egy átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy, ami az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse. A holografikus agymodell legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik a kvantumfizika realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi. Az objektív valóság eközben pedig teljesen elsikkad. A Buddha már évezredekkel ezelőtt azt mondta, hogy az anyagi világ illúzió (Mája fátyla), és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez azonban csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frekvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy nagyon szűk szelete a...

read more

Buddha, a részecskék és a hologram (1. rész)

Posted by on 2013/06/01 in Személyes | 3 hozzászólás

Az akadémikus tudományok számára is lassan kezd derengeni, hogy az érzékszervek által tapasztalt világ csak egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügg, az elme pedig nemcsak vetíti a valóságot, hanem alakítja is. A ’80-as évek elején egy francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy pár méterre vagy 10 millió kilométerre vannak-e egymástól. A kísérletsorozat eredménye szerint minden részecske tudja, hogy mit csinál a másik. Ez azonban ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban. Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában a francia kutatócsoport megfigyeléseinek a hátterében. Az University of London fizikusai arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az eredmények közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Vagyis az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság nem más, mint egy gigantikus hologram. A hologramok tárgyak háromdimenziós képei. Ezeket úgy készítik, hogy a megörökítendő tárgyat először lézersugárral végigpásztázzák. Majd egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe. Ami miatt a hologram különösen érdekes, hogy a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy ha egy tárgy hologramját félbe vágjuk, akkor nem két félt fogunk látni, hanem az eredeti tárgyat fogjuk két darabban látni, csak valamivel kisebb méretben, mint az eredeti. Ha a darabokat tovább daraboljuk, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. Az ” egész a részletekben” megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. A szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük, hanem azért, mert a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió. A valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései....

read more

A remény üzenete (2. rész)

Posted by on 2013/05/31 in Személyes | 0 comments

Az idők folyamán már előfordultak olyan fordulópontok, amikor a nagy kozmikus órák úgy állnak be, hogy nemcsak az összes lehetőséget láttuk meg egy pillanat alatt, hanem valójában túl tudunk lépni az eddig igaznak vélt dolgokon, és egy hatalmasabb igazságban, magasabb tudatosságszinten vehetünk részt. Válaszút előtt állunk. Egyre nyilvánvalóbb az emberek számára, hogy váltás megy végbe, egy bolygó szintű váltás. Hétmilliárd ember lesz majd szemtanúja a földön végbemenő változásoknak. A világegyetemünkben ez a picinyke kis bolygó ébredezik, ahogyan azelőtt még soha. Most lehetőségünk van arra, hogy realizáljuk, mindannyian egyek vagyunk. Az emberek kezdenek rájönni, hogy minden mindennel összefügg. Az összetartozás állapotában sok szív ereje óriási hatalmat jelent, amivel békét hozhatunk a bolygónkra. Miközben a földön egyre erősödnek a változások, egyedül az összetartás az, ami megkönnyíti a teljes erővel végbemenő váltást. Létrehozhatjuk a szeretet terét, amely körbeveszi bolygónkat. Az izraeli-libanoni háború idején Jeruzsálemben emberek egy csoportja elkezdett meditálni. A meditálók száma minden nap változott, volt, hogy egyik nap többen, másik nap kevesebben meditáltak. A szervezők mérték a háborús cselekményeket (halottak, sebesültek száma), illetve a békét (az ellenséges felek közötti megegyezések száma). Ezeket a számokat egy grafikonra vetítették, és összevetették a meditálók számával. Azt tapasztalták, hogy a két vonal fel és le egyszerre mozgott, vagyis a meditáló emberek száma jól mérhetően meghatározta a háború-béke folyamatát. Annak a valószínűsége, hogy ez egyszerűen a véletlennek köszönhető, kb. egy a tízezerhez. Ez a kísérlet azt bizonyítja, hogy a csoportos meditáció képes megakadályozni a háborút. Szeptember 11-e igen nagy hatással volt az emberekre, messze New Yorkon és Washingtonon túl. A támadás lökéshullámokat indított el a világ körül, egy olyan globális reakciót, aminek hatására a tudományos jelzőműszerek hálózata tüskéket rajzolt, épp úgy, ahogyan a szeizmográf a földrengés alatt. Mindegyik ugyanolyan különös mintázatot mutatott aznap. Ha több millió ember egyetlen olyan eseményre összpontosít, mint amilyen szeptember 11., globális tudatosság jöhet létre. Ne félj az előttünk lévő nagy változásoktól! Ez egy nagyszabású folyamat, amellyel a régiből az új világba lépünk, miközben a régi világ összeomlik, egy új világ születik. Először a tisztulás ideje következik el, aztán a megújulásé. Az élet értékes, ne pazarold el! Nem lesz olyan idő, mint a mostani. Nyisd meg a szívedet és ébredj fel! Higgy a szeretetben és meditálj! Minden nap! Az erről szóló filmet itt tudod...

read more

A remény üzenete (1. rész)

Posted by on 2013/05/30 in Személyes | 0 comments

Évezredek óta most nyílik igazi esély arra, hogy béke legyen a Földön. Csak mostanra ébredtünk rá, hogy nem lehet béke addig, amíg azt magunkban meg nem leljük. Ideje tehát felébredni! Egy 1993-ban végzett kísérlet a tömeges meditáció erőszakos bűncselekményekre kifejtett hatását vizsgálta. Négyezer, különböző hátterű személyt hívtak meg Washingtonba meditálni, és amint elkezdtek meditálni, a bűnözés hihetetlen mértékben csökkent. Azóta a vizsgálatot több százszor megismételték, és egyre csodálatosabb eredmények születtek. Az általánosan negatív csoportszintű tudatosság akár természeti katasztrófákat is előidézhet. Ha szökőárakról, vagy tektonikus lemezek eltolódásáról beszélünk, és ténylegesen hiszünk a tudatosságban, akkor elmondhatjuk, hogy a kollektív elme zűrzavarához kapcsolódnak, mivel a természet részei vagyunk. Ha a kollektív elme zűrzavaros, akkor a természet is zűrzavarossá válik. Az általános válság, amivel szembenézünk, sokat javulhat, ha kihasználjuk egyesült szívünk döbbenetes erejét. Nem kell mást tennünk, csak meditálnunk – minden nap. Amire energiádat és érzelmeidet fordítod, az válik valóságoddá. Meditálj tehát mindennap! Ne féljünk a most előttünk lévő nagy változásoktól! Fogadjuk el, hogy ez egy nagyszabású folyamat, amely elmossa a régi világ életmódját. És ahogyan a falak leomlanak körülöttünk, látni fogjuk, hogy ezek a falak éppen azok voltak, amelyek olyan hosszú ideig fogva tartottak bennünket. Az élet értékes, ne pazarold el! Nem lesz olyan idő, mint a mostani. Nyisd meg a szívedet és ébredj fel! Higgy a szeretetben és meditálj! Minden nap! A 25 perces filmet itt tudod megnézni –...

read more

Létezik látható kvantumtárgy

Posted by on 2013/05/29 in kvantumfizika | 0 comments

A kvantumfizikusok immár lassan száz éve felfedezték, hogy az a világ, ami a mi emberi léptékünkön az általunk megszokott módon működik, egészen másképpen, más fizikai törvényeknek engedelmeskedve működik szubatomi szinten. A mi emberléptékű valóságunk igazából nem a valóság, tele van látszattal, illúzióval. Buddha 2500 évvel ezelőtt nagyon hasonló dolgokat állított a mi hétköznapi valóságunkról, amiről olyanokat mondott, hogy illúzió és üresség. Hétköznapi tudatszinten azt gondoljuk, hogy ilyen a világ, mert ilyennek tapasztaljuk. Ám az empirikus természettudomány eszközeivel, pusztán tapasztalattal, és mérésekkel (tehát nem módosult tudatállapot segítségével!) bebizonyosodott, hogy a valóság teljesen más, mint amilyennek tapasztaljuk. Kiderült például, hogy az idő egyáltalán nem lineáris, hogy a testek kettő, vagy akár több helyen is képesek lenni ugyanabban az időben, és még rengeteg furcsaságot fel lehetne sorolni. A kvantumfizika napjainkban kezd megérkezni a köztudatba, lassan kezdünk hozzászokni annak állításaihoz. Elfogadjuk, hogy szubatomi szinten valóban máshogy viselkednek a részecskék, teljesen eltérően az emberi léptékű tárgyaktól. Egy áttörést jelentő kísérletben azonban, Aaron O’Connell (képünkön) feloldja ezt a megkülönböztetést azáltal, hogy létrehoz egy szabad szemmel is látható tárgyat, amely bizonyítottan képes két helyen jelen lenni egyszerre. Az itt mellékelt előadásában egy izgalmas szempontot ajánl az eredmény végiggondolására. Lassan hozzá kell szoknunk ahhoz a gondolathoz, hogy a mindennapok világa azért olyan, amilyen, mert mi olyannak látjuk, olyannak gondoljuk el. Az elménkkel teremtjük a világot és nem fordítva. Nincsen olyan, hogy objektív valóság, nincsen olyan, hogy tudatunktól független anyag.  Mit látsz a baloldali képen? Vázát, vagy két arcot? Ez csak tőled függ, hogy melyiket akarod látni? Ha kilépünk a hétköznapi tudatosságból egy magasabb tudatszintre, ott képesek vagyunk rálátni és megtapasztalni a valóságot, olyannak, amilyen az valójában. Sőt, képesek vagyunk akár meg is változtatni. A fizikus O’Connell kísérlete és előadása azért izgalmas, mert Ő szigorúan egzakt, tudományos módszerekkel lépett olyan területre, ami eddig el volt zárva a tudomány világától (külső út), és csak a meditáció útján (belső út) volt megtapasztalható. Lassan tehát hozzá kell szoknunk ahhoz a gondolathoz, hogy valójában egyszerre több helyen vagyunk, hogy az idő csak a mi elménkben létezik… A hétköznapi tudatosságunk egy nagyon szűk világot kínál nekünk, és valójában ennél sokkal többre...

read more

A meditáció tárgya és az érzékelés hat világa

Posted by on 2013/05/27 in Vipassana meditáció | 0 comments

Hogyan észleljük a tárgyakat? A szemünkön, fülünkön, orrunkon, nyelvünkön, testünkön és elménken keresztül. A meditáció szempontjából hat világ van: a látás világa, a hallásé, a szaglásé, az ízlelésé és a gondolkodás világa. Az első öt fizikai és az utolsó szellemi (mentális). Minden, amit ezen a hat érzéken keresztül észlelünk, meditációs tárgy, bármi, amit látsz, meditációs tárgy. Ha ülsz, és a tested érinti a talajt, az érintkezés maga is egy meditációs tárgy. Hangot hallasz, ami egy másik meditációs tárgy. Nincs semmi, ami ne lehetne a meditáció tárgya. A világot csak ezen hatféleképpen érzékelhetjük. Koncentráció Mire figyeljünk? Csak egy elménk van, de hat tárggyal kell megbirkóznunk. Most látod a szöveget. Ez egy vizuális tárgy. Továbbá gondolkozol azon, amiről ez a szöveg szól, ez egy mentális tárgy. A tested érintkezik a székkel, amin ülsz, ez szintén egy másik tárgy, összesen három tárgy. Most melyikre figyelj? Ez az a pont, ahol belép a technika. Képzeld el, hogy az elme egy őrszem, akinek figyelnie kell valamit, mondjuk egy házat, aminek hat ajtaja van – a szemajtó, a fülajtó, az orrajtó, a nyelvajtó, a testajtó és az elmeajtó. Egyedül vagy otthon, és nem érzed magad biztonságban. Valaki bejöhet a főbejáraton, valaki esetleg a hátsóajtón. Ott vannak, és el kell kapnod őket. Ezt úgy tudod megtenni, hogy becsuksz öt ajtót, és a fennmaradó egyet figyeled, és elkapod a személy(eke)t, aki(k) azon keresztül jön(nek). Ez az, amit koncentrációnak hívunk. Egy pontra fókuszálsz. A képességet, hogy a figyelmedet egy ajtón tartsd és a ne a többin, koncentrációnak hívják. Az elmédet egy ponton tartod. El akarsz menni a szupermarketbe, a könyvtárba, meg akarod látogatni egy barátodat és egy videót is meg akarsz nézni otthon – ez négy dolog. Melyiket fogod csinálni? Hacsak nincs erős elméd, egyiket sem leszel képes élvezni. Az elméd boltba megy, amíg a barátoddal beszélsz. A kettő közül egyiket sem élvezed teljesen. Ha erős az elméd, és eldöntöd „filmet fogok nézni”, akkor képes leszel ülni és megnézni. Akkor, amikor a filmet nézed, az elméd nem megy bevásárolni, vagy bármelyik barátodhoz vagy a könyvtárba. Ez a koncentráció....

read more

Meditáció vagy bhavana

Posted by on 2013/05/25 in Vipassana meditáció | 0 comments

A „meditáció” szó nem tartalmaz semmiféle különleges buddhista ötletet, elképzelést. Sokan úgy gondolják, hogy a meditáció annyit tesz, mint csendben ülni csukott szemmel és csak a jóra gondolni az életedben, figyelmen kívül hagyva minden rosszat, fejlesztve az optimista felfogást. Mások úgy vélik, hogy a meditáció egy extra munka, kevés köze van az emberek mindennapi életéhez, és csak a szerzeteseknek, meg az idős, nyugdíjas embereknek való, akiknek van idejük az ilyesmire. Sokszor még a buddhisták is úgy látják, hogy a meditáció csak azoknak való, akik itt és most el akarják érni a nirvánát, és ez egyfajta rövidített út ahhoz. Ha nem foglalkoztat a nirvana, vagy az, hogy arahant (szent) legyél, az ő véleményük szerint nem kell meditálnod. Néhány vallásban a meditáció a múltra való reflektálást jelenti, amit tettél, jót vagy rosszat. A mi esetünkben, hogy megértsük a meditációt, vissza kell menni az eredeti páli nyelvű szóhoz, ami a bhavana, ami pedig a mentális képesség fejlesztését jelenti. Emberi lényként megvan a képességünk arra, hogy az elménket stabillá, összpontosítottá tegyük, és teljesen hasznát vegyük, hogy értsünk, gondolkozzunk, és valami csodálatosat alkossunk. Mindazonáltal, ez a képesség bennünk csak a mag. Nevelni kell, hogy képes legyen nőni. Habár megvan a képességünk, hogy tudatosak legyünk, összpontosítsunk és megértsünk, mint egy mag, ami mag marad és nem lesz növény, amíg nem növeszted és ápolod, az elme is fejletlen marad megfelelő szellemi gyakorlat nélkül. Ennek a gyakorlatnak a technikája a meditáció. Amikor meditálunk, kutatjuk és megpróbáljuk felfedezni, hogyan működik az elme. A technikát ugyan a Buddha fedezte fel és tanította, de nekünk magunknak kell gyakorolnunk. Szükségünk van technikára az elménk fejlesztéséhez a mentális energiához, épp úgy, ahogyan az izmainkat is fejlesztenünk kell a testünkben, ha sportolni akarunk, és erősek akarunk lenni....

read more

Az első Nemes Igazság elfogadása

Posted by on 2013/05/08 in Vipassana meditáció | 0 comments

Korábbi bejegyzésemben írtam az aggódásról, amely olyan, mintha egy lyukon keresztül elszivárogtatnánk az energiánkat. Csak akkor tudjuk ezt a szivárgást – ami szenvedést okoz – megszüntetni, ha meg próbáljuk megérteni magát a jelenséget. A vipassana meditáció gyakorlásával képesek vagyunk megismerni és megérteni a valóságot, a meditáció pedig elvezet bennünket a Négy Nemes Igazság megértéséhez és elfogadásához. A Négy Nemes Igazság: a lét szenvedés, a szenvedésnek oka van, a szenvedést meg lehet szüntetni, a szenvedés végéhez vezető út a Nemes Nyolcrétű Ösvény. Az első, a szenvedés Nemes Igazsága azt jelenti, hogy a szenvedés létezik a valóságban. Az aggódás szenvedés. A nyugtalanság, az idegeskedés, a frusztráció, és a csalódottság, szenvedés. Általában nem fogadjuk el ezeket a szenvedéseket. Ehelyett megpróbáljuk igazolni saját érzelmi reakciónkat, mint például a nyugtalanságot is. Másokat próbálunk hibáztatni a saját idegességünk miatt, ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni és elfogadni azt. A szenvedés elválaszthatatlan része az életnek. Így aztán, amikor meditálunk, látni fogjuk ezeket a dolgokat. Elfogadjuk a szenvedést, és megpróbáljuk megérteni. A vipasszana meditáció az Első Nemes Igazság megértéséről szól, egy egyetemleges élmény. Ez nem a Buddhának, nem nekem, hanem annak szól, aki meditál. Nem oszthatjuk meg a saját meditációs eredményünket, de annak hiánya viszont nyilvánvaló: az elménk állapota a környezettel való kapcsolatunkban visszatükröződik, vagy mélyen meghatározott attól függően, hogy meditálunk-e avagy sem. Ezért fontos meditálni. A következő írásaimban tehát magáról a meditációról, annak technikájáról és még sok egyéb ezzel kapcsolatos dologról fogok...

read more
;