Posts made in március, 2013

Tanácsok a vipassana meditáció gyakorlásához (21. befejező rész)

Posted by on 2013/03/24 in Vipassana meditáció | 0 comments

Ha jártassá válunk ebben a szemléletmódban és tudásban,  megdöbbenünk majd saját „énünk” múlékonyságán, stresszel telítettségén, és nem-én természetén. Találkozunk az igazi, az eredeti Dhammával. A dhamma, mely folytonosan változik, akár a lobogó tűz, lángját pedig a nem-állandóság, a stressz (szenvedés) és a „nem-én”-ség adja, a minden teremtmény halandóságának Dhammája. Ám még beljebb, az elmében, a tudat felségterületén, van valami csodálatos, túl azon a területen, ahová még bármilyen tűz is elérhet. Ott nincs semmi fajta stressz és szenvedés. Ez a dolog „belül” van: mondhatnánk azt, hogy az elmében, de valójában nem az elmében, nem a tudatban van. Csak a kapcsolódás lehetősége van az elmében. Nem tudjuk szavakkal jól leírni. Csak minden beszennyeződés kiirtása mutathatja meg nekünk, milyen. Ez a „különlegesség”, ott belül, saját, valódi természetedben létezik, de a beszennyeződések minden oldalról körülvesznek. Ezek a hamisítványok – a beszennyeződések – állandóan utunkba állnak, és mindent uralmuk alá hajtanak, így ez a sajátos természetű dolog örökre bezárva marad. Valójában  nincs az idő dimenziójában semmi, amivel ez összehasonlítható, vagy aminek mentén ez megfogható lenne. Semmilyen „vonás” mentén nem nevezhető meg, de olyasmi, amibe behatolhatunk, hogy valóban lássunk – áthatolva a beszennyeződésen, a sóvárgáson és a kötődéseken, az elmének egy olyan állapotába, amely tiszta, ragyogó és csendes. Ez az egyetlen, valóban fontos dolog. De nem csak egy szintje van. Sok szint van, a külső kéregtől a belsőig, a szíjácstól a gesztig. Az eredendő Dhamma olyan, mint a geszt, a fa legbelső része; de az elme nagy része nem tartozik ide: a gyökerek, az ágak, a levelek tetemes részt alkotnak, de a geszt kicsiny.  A rajta kívüli részek mind elenyésznek, és idővel széthullnak, de a geszt nem hanyatlik. Ez például egy tűrhető hasonlat. Olyan ez a dolog, mint a fa, amely állva hal meg: a levelei lehullnak, az ágak elkorhadnak, a kéreg, a szíjács rész is elkorhad. De a hajtás, a fa lelke (a geszt) nem. Ezt a párhuzamot talán megvonhatjuk ezzel a dologgal, amit halál nélkülinek hívunk; ezzel a birodalommal, amelynek nincs születése, nincs halála, és nem változik. Hívhatjuk még nirvanának, vagy a Feltétel Nélkülinek. Ez mind ugyanaz. Nos, vajon nem éri meg a küzdelmet, hogy láthassuk?...

Read More

Tanácsok a vipassana meditáció gyakorlásához (20. rész)

Posted by on 2013/03/14 in Vipassana meditáció | 0 comments

Azok a szakaszok, amiken eddig átmentünk – a be-, és kiáramló levegő figyelése, hosszan és röviden – már kellően bizonyítják, hogy a légzés változékony, nem állandó dolog. Állandóan változik: most benn van, most kinn, most rövid, most hosszú, felületes, mély, és így tovább. Ebből már megérthetjük a légzést: semmi állandó nincs benne. Önmagától változik, egyik pillanatról a másikra. Ha már érzékelni tudtuk a test, jelen esetben a légzés múlékony, nem állandó voltát, akkor tudni fogjuk érezni a finom, apró különbségeket a fájdalomban és a kellemességben is, az érzelmek birodalmában. Most tehát az érzelmeket figyeljük, ugyanott, ugyanúgy, ahogy a légzésre összpontosítottunk. Bár ezek érzések, amelyek az elme, vagy a test csendjében tudtak megszületni, mégis múlékonyak, még ebben a csendben is. Változnak. Így ezek a változékony érzetek az érzelmek területén ugyanúgy változékonyságot, állandótlanságot tükröznek, mint a légzés. Amikor észrevesszük a változékonyságot a testben, az érzésekben és az elmében, azt így nevezzük: látni a Dhammá-t, azaz, észlelni az állandótlanságot. Ezt nagyon pontosan meg kell érteni. A légzési meditációban az első tetrád gyakorlása már tartalmazza mind a négy tetrádot. Más szavakkal: észleljük a test változékonyságát, és elmélkedünk az érzésekről. Észleljük az érzések változékonyságát, és elmélkedünk a tudatról. A tudat is változékony. Az elme változékonysága a Dhamma. Látni a Dhammá-t egyenlő azzal, hogy észleljük ezt az állandótlanságot. Amikor már látjuk minden múlékony dolog valódi természetét, akkor kövessük nyomon ezt a változékonyságot, mindig, minden be-, és kilégzéssel. Tartsuk ezt fönn minden cselekedetünkben, hogy lássuk: mi fog történni. Az fog történni, hogy józanok leszünk. Tárgyilagosak. Elengedjük a dolgokat. Jegyezzük meg ezt! Ilyen a sűrített légzési meditáció. Azért hívom sűrítettnek, mert egyszerre van jelen benne az összes lépés. Nem kell egyszerre csak egy lépést tenni. Egyszerűen csak fókuszáljunk egy pontra: pl. a testre, és meglátjuk a test múlékonyságát. Ha ezt már megtaláltuk, következnek az érzések. Ezek is meg fogják mutatni változékony jellegüket. Az elme fogékonysága az érzésekre, vagy saját gondolatai és képzetei iránt, szintén nem-állandóak. E dolgok mindegyike folyamatosan változik. Így lehet megismerni a múlékonyságot....

Read More
;