Posts made in október, 2012

Megragadás és elengedés

Posted by on 2012/10/31 in Vipassana meditáció | 0 comments

Amíg az emberi testek életben vannak, és érzékszerveik működnek, addig egyfolytában éberen kell őrködnünk, mert nagyon erős bennünk a megszokás, hogy az érzékszervi világot énnek tekintsük. Erős kondicionáltság ez mindannyiunkban. Ezért az út, amit a Buddha tanított, az éber tudatosság és a bölcs elmélkedés, vagyis a vipassana meditáció útja. A Buddha tanításai nem tartalmaznak metafizikai kijelentéseket a végső valóságot illetően, ehelyett a megragadásra mint feltételre mutatnak rá. Mert a megragadás az egyetlen dolog, ami a megvilágosodástól elválaszt minket. A Buddha bölcsessége az, hogy megértjük, hogyan is vannak a dolgok, mégpedig úgy, hogy saját magunkat vizsgáljuk, nem pedig a bolygók és csillagok működését. Nem úgy nézzük a fákat, nem úgy szemléljük a természetet, mintha az a látásunk tárgya volna.  A természetet ténylegesen úgy figyeljük, ahogyan ezen személyes képződményen keresztül megnyilvánul. Azt, amit saját magunknak tekintünk, öt összetevőre (khandha) bonthatjuk: test, érzés, észlelés, tudati képződmények, vagy gondolkodási folyamat és érzékszervi tudatosság. Ez egy ügyes eszköz arra, hogy minden érzékszervi jelenséget csoportosítani tudjunk. A legkönnyebben a test-forma fölött meditálhatunk, hiszen képesek vagyunk leülni és meditálni: a test földhöz kötött, nehéz és a tudati jelenségeknél lomhábban mozgó dolog. Testünk (például a légzés) fölött könnyebben tudunk sokáig szemlélődni, mint a tudatosság fölött, mert a légzésre képesek vagyunk összpontosítani. Ha nem szemlélődsz, hajlamos vagy reagálni. Ha meleged van, leveszed a pulóvert. Ha fázni kezdesz, visszaveszed a pulóvert. Az ember megteheti, hogy egyszerűen csak reagál a test kellemes és kellemetlen észleléseire. Ha kellemes, akkor próbál belekapaszkodni és még több örömöt átélni. Ha fájdalmas, akkor próbál megszabadulni tőle, próbál elmenekülni minden olyasmi elől, ami kellemetlen vagy fájdalmas. De a meditáció során ráláttok ezekre az érzetekre. A test maga is az érzékelés feltétele, amely örömöt, fájdalmat, hideget és meleget érez. Az öt összetevő (khandha) mind mulandó (aniccsa). Minden érzékszervi tapasztalás, az érzékszervek, az érzékszervek tárgyai és a kettő találkozásakor létrejövő tudatosság. Mindez feltételekhez kötött, és minden feltételekhez kötött jelenség mulandó. A vipassana meditáció gyakorlása során nem próbáljuk elemezni a feltételekhez kötött világot, hanem azon vagyunk, hogy elkülönüljünk tőle és rálássunk. Ekkor kezdjük valóban megérteni azt, hogy a feltételekhez kötött világ mulandó (aniccsa). Amikor felismered a feltételekhez kötöttet és a feltételekhez nem kötöttet, akkor zűrzavar nélkül járhatod az Ösvényt. A cél az, hogy felismerjük a nirvánát, a hallhatatlant, a rgaszkodásmentességet, hogy felismerjük, milyen nem kötődni az öt khandhához. Folyamatos elengedésről van szó, nem pedig bárminek a...

Read More

Elfogadni azt, ahogyan a dolgok vannak

Posted by on 2012/10/29 in Személyes | 0 comments

Elkötelezett vipassana meditáció gyakorló vagy, és úgy gondolod, hogy el kell érned valamit, meg kell szabadulnod valamitől. Ez azonban nem más, mint kényszeresség, görcs, ami még a meditáció gyakorlása során is jelen van. A dolgok elfogadása nem fatalista hozzáállás, nem azt jelenti, hogy nem törődünk semmivel, és közönyösek vagyunk, hanem azt, hogy ténylegesen nyitottak vagyunk arra, ahogyan a dolgoknak a jelen pillanatban lenniük kell. Most így vannak a dolgok és nem máshogy. Teljesen mindegy, hogy milyen a hangulatod, jó kedved van, vagy rossz kedved van, vagy éppen egykedvű vagy. Tőled függetlenül vannak így a dolgok, és nem is lehetnek másképpen, akár tetszik ez neked, akár nem. A világ ilyen, a dolgok megtörténnek. A nap kisüt, vagy éppen havazik, emberek jönnek és mennek, reggel megindul a forgalom a városban, nagy a zaj, aztán késő este lecsökken a forgalom és így tovább. Háborúk vannak, szegénység és nyomor van, éhezés, járványok, infláció… És ezek mindig is léteztek. Akár jól mennek a dolgok, akár nem, ha nem fogadjuk el azt, ahogyan vannak, tudatunk hajlamos valamiféle szenvedést teremteni. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a dolgok simán menjenek, akkor aggodalmaskodni kezdünk, ha nem mennek annyira jól, még akkor is, ha tulajdonképpen egyáltalán nem mennek rosszul a dolgaink. Az érzékszervi világ kellemes, fájdalmas, szépséges, csúf, semleges, minden fokozatot, lehetőséget magában foglal. Erről szól az érzékszervi tapasztalás. Ám amikor a nemtudás és az énképzet működésbe lép, akkor csak gyönyörre vágyom, és nem akarok szenvedni. Csak a szépet akarom, a csúnyát nem. Csak a jót, a kellemeset akarom, a rosszat, kellemetlent nem. Az ember igyekszik bebiztosítani magát különböző roppant kellemetlen, sőt veszélyes helyzetekre. Biztosításokkal, garanciákkal, szerződésekkel igyekszünk biztonságérzetünket kielégíteni. Ám, ahelyett, hogy különböző követeléseket támasztanánk, alkalmazkodunk az élethez, az időhöz, és a helyhez, akármi történjen is. Akárhogy is van, így van ez, és így van ez jól. Bármilyen betegségeket is szedek össze, bármilyen sorscsapás is ér, bármilyen sikerben is van részem, ha a legjobb a legrosszabbra fordul, mindig mondhatom: ez van, ez így van, és ez jól van így. Ebben ott az elfogadás, a harag hiánya, a mohóság hiánya és a képesség, hogy megbirkózzak az élettel, ahogyan az éppen itt és most megtörténik. Nem azért kell gyakorolni a vipassana meditációt, hogy bármivé is válj, vagy megszabadulj valamitől, hogy bármit is megváltoztass, netán létrehozz valamit a magad számára, hanem azért, hogy egyre inkább felébredjél. Ne aggodalmaskodjatok azon, hogy rosszra fordulhatnak a dolgok – mondja Buddha is, és mondja Jézus is. Akárhogy is változnak, meg van bennetek a bölcsesség, hogy alkalmazkodjatok hozzájuk, mert ez az élet nem az igazi otthonod. Ez az élet átmenet, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Utazás az érzékszervi világon át, ahol nincsenek otthonok, ahol nem vethetjük meg a lábunkat. Ez a világ mulandó, minden pillanatban változásnak alávetett. Ha nem követeljük meg tőle, hogy biztonságot adjon, akkor semmi lehangoló nincsen benne. Illúzió az az elképzelés, hogy valamit birtoklunk, és hogy belekapaszkodunk a dolgokba. Az énképzet vetíti ki ezeket a téveszméket, amelyek szerint folyamatosan védekeznünk kell. Ám amikor ezt az illúziót kipukkasztja a bölcsesség, akkor megjelenik a félelemnélküliség. Belátjuk, hogy ez az egész egy nagy utazás, átmenet az érzékszervi világból, és hajlandóak vagyunk megtanulni a leckéket, amiket felad nekünk, bármik is legyenek...

Read More

A szenvedés és a szenvedés vége…

Posted by on 2012/10/19 in Személyes | 1 comment

A Buddha rámutatott arra, hogy miként láthatjuk a dolgokat annak, amik, ezt értjük megvilágosodás alatt. Ha látjuk, hogyan is vannak a dolgok, nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy egy kiúttalan világban éljünk. A nyomorúság birodalmából világosan látható út vezet kifelé. A Buddha tehát azt mondta: „Csupán két dolgot tanítok: a szenvedést (dukkha), és a szenvedés végét”. A buddhizmus tehát nem tesz kijelentéseket a végső valóságról, nem foglal el dogmatikus álláspontot, mindössze egyetlen dolgot állít, hogy van szenvedés, és a szenvedésnek van vége. Ezt kell felismernünk, és ahhoz, hogy a szenvedés végét felismerjük, el kell fogadnunk, és valójában tudnunk kell, hogy mi a szenvedés, mert nem a szenvedéssel van a baj, hanem a nemtudással és a megragadással. Ténylegesen meg kell értenünk a szenvedést. Mindennapi életünk során észrevesszük, amikor szenvedünk. Okolhatjuk persze az időjárást, az embereket, a kormányt, az adóhivatalt, vagy bármi mást, ám nem erről van szó. Persze, időnként rosszul bánnak velünk, igazságtalanul…, de a világ már csak ilyen, amióta a világ világ, és ilyen is marad. De a szenvedés olyasvalami, amit mi magunk teremtünk. Szenvedés az, hogy nem kapjuk meg azt, amire vágyunk, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogyan azt szeretnénk, hogy el kell válnunk attól, akit/amit szeretünk, hogy azt kell tennünk, ami nincs kedvünkre. Bosszankodunk, felháborodunk, kétségbe esünk. Az első nemes igazsághoz három belátás tartozik: van szenvedés, a szenvedést meg kell érteni, a szenvedés megértése megtörtént. Így működik a belátás: felismerjük, megértjük, majd lassan rájövünk, hogy megértettük. A második nemes igazság a dukha eredete: van eredet, a szenvedés oka, és ez a vágy megragadása. A második nemes igazsághoz tartozó belátás az, hogy el kell engedni ezt a ragaszkodást a vágyhoz, az engedelmeskedést a vágynak, a képzetet, hogy a vágy én és enyém lenne. Békén kell hagyni. A második nemes igazság harmadik belátása a következő: a vágy elengedése megtörtént, a gyakorlás révén bekövetkezett a dukkha elengedése. Az első belátás az igazságokba a megfigyelés, (hogy van szenvedés, annak van eredete…) Aztán következik a belátás a gyakorlásba, abba, hogy mit teszünk, és hogyan gyakorlunk. A harmadik a belátás a bölcsesség. A megértés megtörtént, az elengedés bekövetkezett. Amikor jelen van a belátás, hogy a szenvedés okát elhagytuk, akkor jelen van az eredmény, a tényleges elengedés ismerete. Ilyenkor már tudjuk milyen az, ha nem ragaszkodunk. Például kezembe veszek egy órát. Ilyen az, amikor a kezemben tartom az órát. És most tudatában vagyok annak, milyen az, amikor nem tartom kezemben. Ha úgy fogok valamit, hogy közben szétszórt vagyok, akkor még csak észre sem veszem, amikor már nem tartok semmit. Nem vagyok tudatában annak, hogy nincs jelen a megragadás. A tudatlan és figyelmetlen ember olyannyira belebonyolódik a megragadásba, hogy szokásszerűen csak azt veszi észre, amikor megragad valamit, noha az efféle megragadás nincs is mindig folyamatosan jelen. Sokan például csak akkor érzik, hogy valóban élnek, ha valamiféle mohóság, vagy harag tölti el őket. Az elengedés tehát meglehetősen ijesztő lehet. Amikor elengedjük a dolgokat, úgy érezzük, hogy megszűntünk élni. Az ént a szexuális vágy igencsak élteti, a mai Európát ezért jellemzi a szexuális megszállottság. És amikor nincsen bennem szexuális vágy, nincs düh, akkor el akarok aludni. Semmi vagyok. Amikor egyáltalán nincs jelen az éber tudatosság, az embernek újabb érzékszervi örömöt kell keresnie. , ennie, innia kell valamit, drogokat kell fogyasztania, vagy tévét kell néznie, vagy olvasnia kell valamit, vagy valami veszélyeset kell művelnie, amitől végre jól felmegy az adrenalin szintje. Képzeld el, milyen lenne megpróbálni rávenni embereket arra, hogy egy hétvégén keresztül egyszerűen csak fogjanak kezükben egy órát, és vegyék észre, hogy milyen az, amikor egy órát tartanak kezükben. Micsoda időpocsékolás! Mikor el lehet menni diszkóba, ahol üvölt a zene, fények villognak, mindenki jól be van lőve, jól be lehet rúgni… Ehhez a lehetőséghez képest siralmas azt figyelni, ahogyan a dolgok vannak és többé nem terelni el a figyelmemet. A vipassana meditáció során éppen ezt gyakoroljuk, meglátni a dolgokat úgy, ahogyan azok...

Read More

Tükör által homályosan

Posted by on 2012/10/05 in Vipassana meditáció | 1 comment

A valóságot kizárólag az öt érzékünkön keresztül tudjuk megtapasztalni. Az öt (a buddhisták még ide veszik az elmét – egyáltalán nem önkényesen -, tehát hat) érzékünk, mint valami kapuk, funkcionálnak, amelyek megszűrik, átalakítják mindazt, ami a külvilágból érkezik. A valóságot éppen ezért nem olyannak látjuk/tapasztaljuk, amilyen, hanem olyannak, amilyenek mi magunk vagyunk. Ráadásul lefokozott létezésünkben alig-alig figyelünk oda az érzékeinkre. Csak az kelti fel a figyelmünket, ami feltűnő, feltűnően jó, vagy feltűnően rossz. Ami ezen belül van, azt észre sem vesszük. A vipassana meditáció során az érzékelésünket figyeljük meg, és tudatosítjuk mindazt, ami ezeknél a testi kapuknál történik. Akár feltűnő, akár nem. A vipassana gyakorlása során a legkisebb eseményt is figyelemre méltónak tartjuk, és megfigyeljük. A tudatunk éberségi szintjét ezáltal növeljük, így egyre kifinomultabbá válnak az érzékszerveink, egyre jobban kinyílnak ezek a testi kapuk, amin egyre jobban beáramolhat a Valóság. Például egy intenzív elvonuláson már a második héten olyan érzékelési tapasztalataink lehetnek, amiről addig nem is álmodtunk. Például egyetlen kanál, addig nem különösebben ízletesnek tartott rizsről kiderül, hogy milyen fantasztikus ízvilágot rejt magában, egész ízorgiát. Hétköznapi tudatosságunkban szükségünk van arra, hogy különböző, rafinált módokon ízesítsük az ételeinket, mert különben alig érzünk belőlük valamit. Ugyanígy elmondható mindez a többi érzékszervünkre is. A vipassana meditáció gyakorlásával csodálatos belső mozit nyithatunk meg azáltal, hogy megfigyeljük a különböző testi-fizikai jelenségeket. Az érzékszervi kapukon bejövő ingereket, érzeteket a tudatunkban fogjuk fel. Minden, ami kívülről, a világból jön, az érzékelésünk szűrőjén keresztül bekerül a tudatunkba, ahol aztán végképp összekutyulódik minden, ahol önnön képünkre és hasonlatosságunkra alkotjuk újra az univerzumot. Tudatunk olyan, mint az univerzumot tükröző tükör, mi pedig a tükörképeket nézzük. Amíg nem gyakoroltuk a vipassana meditációt, addig a tükörben, a tudatunk tükrében megjelenő képeket valóságnak tekintettük, így elbűvöltek, taszítottak bennünket, esetleg közömbösek maradtunk az irányukban. Ám a vipassana gyakorlása során egyszerűen csak megfigyeljük, és azt tapasztaljuk, hogy mindezek a tükröződések pusztán változó körülmények. Vagyis nincs önálló létük, hiszen keletkeznek és elmúlnak, tehát mulandóak (aniccsá). Tehát a vipassana gyakorlása során lassacskán annak kezdjük látni őket, amik, azaz tárgyaknak, és nem azonosulunk velük, nem gondoljuk azt, hogy ezek is az én részei. Míg ha nemtudás (avidzsá) van bennünk, akkor hajlamosak vagyunk azonosulásra törekedni velük. A vipassana meditáció gyakorlása során tehát az univerzumot figyeljük meg, amint az a tudatunkban...

Read More
;