Posts made in július, 2012

Nyolc hét meditáció, és az agyunk is megváltozik

Posted by on 2012/07/26 in Vipassana meditáció | 2 hozzászólás

Nemrégiben olvastam egy cikket, ami arról szólt, hogy a meditáció mérhető, pozitív változásokat eredményez az agyban. A kísérletben önkéntesek vettek részt, akiknek az agyi struktúráiról két héttel a meditáció megkezdése előtt, és a nyolc hetes meditáció után is MRI-felvételeket készítettek. Ugyanezeket a műveleteket elvégezték egy hasonló létszámú kontrollcsoporton is. Akik nyolc héten keresztül meditáltak, azok az életükben bekövetkezett jelentős változásokról számoltak be, amit az MRI-felvételek is megerősítettek. Az agynak azon a részén, amely az önészlelés, az emlékezés, a tanulás és a részvét területe, a szürkeállomány sűrűsödését mérték. A kontrollcsoportban természetesen nem történt semmilyen változás. A naponta rendszeresen meditáló csoport tagjai arról számoltak be, hogy az életükben csökkent a stressz, az MRI-felvételek pedig a düh és a stressz agyi területén a szürkeállomány csökkenését mutatták ki. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az nagyon rugalmas szerkezet még felnőtt korban is képes a változásokra, így a meditációval nemcsak közérzetünket tudjuk javítani, hanem az anyagi, testi szinten is képesek vagyunk a...

Read More

Egy ország, ahol mindenki meditál

Posted by on 2012/07/18 in Személyes | 0 comments

Nemrég az a nagy megtiszteltetés ért, hogy vendégül láthattam egy hétig egy burmai szerzetest. Budapesten tartott előadásokat, és nálam lakott. Talán nem mindenki van tisztában vele, ezért elmondom, hogy a buddhizmusnak három fő irányzata van: 1) a théraváda, azaz az ortodox buddhizmus, amely Dél-Kelet Ázsiában (Thaiföld, Burma, Vietnam, Kambodzsa) és Ceylon szigetén honos, 2) a zen-buddhizmus, amelynek hazája Kína, Japán és Korea, valamint a vadzsrajana buddhizmus, ez Tibet és Közép-Ázsia irányzata. Tehát vendégem a théraváda irányzathoz tartozott, ami bizonyos komplikációkkal is együtt jár. A théraváda szerzetesek például déli tizenkét óra után már nem ehetnek semmit. Ez egy olyan szabály, ami még a Buddhától ered, és elvonulásokon a laikusok is ehhez tartják magukat. Rengeteg pótcselekvés forrása az eszegetés, rágcsálás, mindez arra jó, hogy addig se kelljen tudatosnak lenni, kis önfeledés, kis, szinte ártalmatlan tudatmódosítás, egy kis nassolás, az élet apró orális örömei… Na ez az, amit a Buddha megszüntetett ezzel a tiltó szabállyal. Ezért a szerzeteseknek korán indul a napjuk, korán reggeliznek, és már 11 órakor ebédelnek, hogy déli 12 óráig befejezzenek mindenféle evést. Így persze nekem is jó korán kellett felkelnem, hogy reggelit készítsek vendégemnek, cserébe viszont nagyon jókat beszélgettünk. Vendégem immár majdnem két évtizede Európában él, itt tanítja a Dharmát. Mint kiderült viszonylag jól ismeri az európai kultúrát, mélyreható biblia ismeretei vannak, mert – mint elmesélte – egy katolikus apáca oktatta őt rendszeresen bibliaismeretekre. Mielőtt a kedves olvasó valami szaftos Boccaccio-történetre gondolna, ki kell, hogy ábrándítsam. Azok a szerzetesek (és itt elsősorban a théraváda szerzetesekre gondolok, nekem róluk van tapasztalatom), akik naponta hosszabb időt rendszeresen meditálnak, túllépnek a szexuson, ami akár a külsejükön is meglátszik. Sem nem férfiak, sem nem nők: nem nélküliek. Az apácák is leborotválják a hajukat, és sokszor tényleg alig lehet megállapítani egy szerzetesről, hogy eredetileg férfi, vagy nő. Sajnos, ahol hiányzik a rendszeres meditáció (mint például a tibeti szerzetesek körében), ott bizony komoly bonyodalmak, szexuális kilengések is előfordulnak. Mint ahogyan sajnos a keresztény papság és szerzetesség körében is. A keresztény klérus úgy nyolcszáz évvel ezelőtt szép lassan letért a meditáció (vagy ahogyan mondták, a kontempláció) útjáról, a kereszt helyett inkább a világi hatalmat választotta, aminek meglett a maga mélyreható következménye. Ennek részleteibe most nem kívánok belemenni, ez majd egy másik írás témája lesz. Nos, vendégemmel az európai kultúra válságáról beszélgettünk, és ezzel kapcsolatban volt egy nagyon érdekes megállapítása. Mint mondta, az a kultúra, ahol hiányzik a huzamosabb belső csendre való képesség, egyáltalán az erre való készség, az beteg kultúra, és az emberek megbetegednek. Sajnos a statisztikák is alátámasztják állítását. Az Európai Unió lakosságának több mint 60 százaléka valamilyen mentális betegségben, zavarban szenved. A legáltalánosabb a depresszió, az alvászavar, az alkoholizmus és a drogfüggőség, de egyre elterjedtebb mindenféle neurózis, pszichózis és egyéb, súlyosabb patológiák. Magyarországon sajnos még az uniós átlagnál is rosszabb a helyzet. A belső csendre való készség tanulható és gyakorolható. Ez a meditáció. Vendégem elmondta, hogy náluk, Burmában már nyolc éves kortól tanítják a gyerekeket a meditációra. Persze kezdetben csak rövid ideig, néhány percig tart egy-egy ülés, aztán ezt fokozatosan, lassan növelik. Sok játékos elemet felhasználnak, és nagy szeretettel tanítják, hogy a gyerekek örömmel tanuljanak meditálni. Nem ismerik a poroszos szigort, és mégis összehasonlíthatatlanul fegyelmezettebbek, mint az európai gyerekek. Nyolc éves kortól kezdve a gyerekek a nyári szünet egy részét kolostorban töltik el, beöltözve szerzetesnek, még a hajukat is leborotválják. Itt részben meditálnak, részben játszanak, részben pedig tanulják a Dharmát. Hosszabb szövegrészeket tanulnak meg fejből, amit kikérdeznek tőlük. Szerzetesnek is nagyon fiatalon állnak be, sokszor – mint vendégem is – már tíz évesen. Nincs semmi erőszak, presszió, mindenki önként vállalja (vagy nem vállalja) a szerzetességet. Vendégem hét testvére közül egyedüliként lett szerzetes. Ez a mi európai mentalitásunknak talán nehezen elfogadható, vagy felfogható, de az övék egy kevésbé individualizálódott társadalom, mint a miénk, az egyénnek, az egyéni akaratnak kisebb a szerepe, a súlya, mint nálunk. A burmai társadalom zárt társadalom, amely egy brutális diktatúra alatt nyög. Az országot egy katonai junta vezeti, és bár általában a katonai vezetés mindig elég kegyetlen szokott lenni, a burmai junta még ebben a műfajban is kimagaslik kegyetlenségével. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy pár évvel ezelőtt minden különösebb tétovázás...

Read More
;